„Ez meg mi???”
„Na, ne! Ez itt ehető?”
„De jól néz ki, mikor lehet megkóstolni?”
Amíg Halmos Monika gasztrobotanikus-tanácsadó, ehetővirág-szakértő a Gardenexpo nagyszínpada mellett, roll up-ja mögé bújva az előadás végére szánt kóstolókat próbálta összekészíteni, addig én alkalmi hoszteszként védelmeztem a pultra pakolt falatokat. Az arra járók figyelmét nem kerülte el a látvány, egyre több döbbent tekintetű vagy éppen érdeklődő emberi fej kúszott be a molinó mögé, néhány tálkát meg is kellett menteni a heves természetű, korgó gyomrú látogatóktól.
És akkor váratlanul nekem szegezték a nap kérdést:
Mégis mire jó az, ha virágokat eszünk?
Megszeppentem. Nagy zavaromban közöltem, várja meg az előadást, hátha megkapja a választ.
Később már tudtam volna okosabbat is felelni, vagyis inkább visszapasszolni a labdát: miért teszünk majoránnát a húsra, minek locsolunk tökmagolajat a salátára, és egyáltalán, miért kell megsózni az ételt? A virágevés bizarr lehet, mert szokatlan, de valójában csak egy újabb ajtó, amit ki lehet nyitni a változatosabb táplálkozás felé. A megvilágosodás árvácskarágcsálás közben ért, amikor próbáltam rájönni, mire hasonlít az íze. Forgattam a nyelvemen a szirmokat, de szavak nem jöttek a számra.
Nem kell semmi boszorkányságra számítani, aki herpeszt kap tőle, az még véletlenül se igyon reggelire tyúkhúr smoothie-t, de az újdonságok kedvelőinek ki kell ezt is próbálni.
A menü virágos palacsinta: tésztába kevert árvácskával, zamatos turbolyalevelekkel és ibolyával, töltelék gyanánt levendulás birs és rózsás cseresznyelekvár. Körítésként némi zöldsaláta: főleg gyógynövényekből, mint pásztortáska, cickafark, lándzsás útifű, de volt még a tálban tyúkhúr, ibolya levél és árvácska is. Látványnak nagyon vonzó, de tényleg kell egy kis idő, amíg az ember képes ételként gondolni a virágokra. Holott nem az alkotói válságba jutott séfek kényszeredett találmányáról van szó – magyarázza Halmos Monika, ez inkább amolyan vissza a gyökerekhez dolog, gondoljunk csak a bodza, az akác vagy akár a lóhere édes virágára.
- Árvácska: Íze jellegzetes, de nem túlságosan intenzív, ezért jellemzően díszítéshez használják, például tortákhoz. De salátákba vagy házi sajtkrémekbe is előszeretettel belekeverik. Előnye, hogy az ibolyával ellentétben egész évben hozzá lehet jutni.
- Ibolya: Számtalan régi szakácskönyvben fellelhető az alapanyagok között. Dobos C. József 1900-as évekbeli cukrászati könyvében például ibolyatortát találni. Emellett osztrák-magyar vonatkozása is van, a kandírozott ibolya Sissi királyné nagy kedvence volt. Elsősorban édességekhez használatos, sorbet, túrókrém és szörp is készül belőle, de érdemes kísérletezni az ibolyával salátákba, tavaszi fűszerezésű sajt és fűszervajakba.
- Turbolya: Az akácosok aljnövényzete, általában gyomként tekintenek rá, holott a régi magyar konyha egyik kedvelt fűszere volt. Külsőre a petrezselyemhez hasonlít, de erőteljes zamata az ánizsra emlékeztet. A francia és a német konyha ma is sokat használja. Mártásokat, szószokat főznek belőle.
- Rózsa: Az egyik legnépszerűbb ehető virág Európában, mert egyfelől kimeríthetetlen lehetőség kínálkozik a felhasználására, másfelől nagyon hosszú ideig, május közepétől egészen a késő őszi fagyokig hozzá lehet jutni a kertekben. Kiváló afrodiziákum, de emellett frissítő hatása is van, nem véletlenül tartják a rózsát az örök fiatalság szimbólumának. Díszítésre, frissen, vagy kandírozva is használják, készíthetünk belőle szörpöt és lekvárt, de szinte bármilyen desszertet izgalmasabbá tehető vele. Sós fogásokhoz is illik, szuperül kombinálható csilivel vagy borssal.
- Levendula: A rózsa és a levendula fej fej mellett haladnak a legnépszerűbb ehető növények versenyében, de egy paraszthajszállal a levendula vezet a mezőnyben. Nagyon kellemes, bársonyos ízt ad az ételeknek. Elsősorban az édességek fűszerezéséhez használják különleges aromája lesz tőle a kekszeknek, kevert tésztáknak, gyümölcsös desszerteknek.
- Tyúkhúr: Nagy erőkkel irtjuk a kertben mint gyógynövényt, pedig emberi fogyasztásra alkalmas. Monika gyümölcsökkel, sóskával, útifűlevelekkel és százszorszéppel turmixolva reggeli zöld smoothie-nak ajánlja. Németországokban pedig kifejezett hagyomány, hogy a húsvét előtti csütörtökön ilyen zöld növényekből készült krémlevest fogyasztanak, amit nem mellesleg ibolyával dekorálnak.
Konklúzióként három dolgot mondhatok:
- Ezentúl sem lesz mindennapos desszert nálunk az árvácskával és ibolyával sütött palacsinta.
- Viszont nagyon ízlett a különleges étel, és ezután is bármikor szívesen megkóstolom majd.
- A virággal házasított gyümölcslekvár pedig állati jó cucc. Kell.
