Nincs a világon még két olyan faj, amely annyira jól megérti egymást, mint az ember és a kutya. Az ebek számos jelzését még az is gond nélkül értelmezi, aki esetleg még egy légtérben sem volt soha velük, és ugyanez igaz fordítva is. Nyilvánvalóan nem véletlen, a háziasítás folyamata több mint 30 ezer évvel ezelőtt elkezdődött, tudatosan tenyésztettük őket a számunkra előnyös tulajdonságaik kiemelésével. Akarva-akaratlan eközben kicsit a saját képünkre is formáltuk legjobb barátainkat.
Érezhetnek empátiát a kutyák?
Az ELTE Etológia Tanszékének kutatásai közt kiemelkedő helyet foglal el kutya és ember közötti kapcsolat evolúciós eredetének és etológiájának vizsgálata. Kutatási témáik elsősorban a kutya-ember kapcsolatra, a kutya szociális viselkedésére – kötődés, szociális tanulás, kommunikáció, evolúciós eredet: kutya-farkas összehasonlítások – helyezik a hangsúlyt.
A rangos szaklap, a PloS One hasábjain legutóbb megjelent tanulmányukban pedig az empátia került fókuszba. Szánthó Flórát, a tanszék doktoranduszát, a tanulmány első szerzőjét kérdeztük.
Az empátia, ugye, a beleélés képességét jelenti, hogy valaki együttérez egy másik személlyel, osztozik örömében, bánatában – száz százalékosan emberi fogalomnak tűnik. Sok gazdi viszont arról számol be, hogy ha szomorú, a kutyus odabújik mellé, ölébe teszi a fejét, ha vidám, az eb is örömtáncot jár. Adja magát a kérdés: képes-e a kutya empátiára?
Szánthó Flóra szerint ezt egyértelműen ma még nem lehet kijelenteni, de mindenképp érdemes tovább vizsgálni a kérdést.
Olvasni tudják az arckifejezésünket, például – már ha választhatnak – ahhoz az emberhez közelítenek, aki vidám érzelmet mutat, míg egy undorodást kifejező embert inkább elkerülnek.
No, de az empátia. A kísérletek alapján, ha a gazda sírt, fájdalmat fejezett ki, ujjong, a kutyák minden egyes alkalommal reagáltak: ugráltak, bökdösték, mancsoltak. Egyértelműen tudták, hogy valami történt, és reagáltak is rá. A nagy kérdés, hogy miért, mert ez még önmagában nem empátia. Falkában élő állatról van szó, amelyiknek létfontosságú a társak hangulatának, szándékainak felismerése és az ezekre való reagálás.
Érzelmileg reaktív
Lehet, “mindössze” arról van szó, hogy ha a gazdi ideges, inkább elkerülöm, mert a végén még én is kapok. Ha vidám, akkor körbeugrálom, mert játék, buli van, és amennyiben rossz a kedve, hát megmancsolom, kap pár puszit, csak foglalkozzon velem végre. Önmagában már ez is egyedülálló kapcsolat bizonyítéka, ám további kutatások kellenek, hogy kiderüljön, e viselkedés hátterében megbújik-e bármiféle együttérzés, vagy csak tanult viselkedésről van szó.
– összegzi az etológus.
A kutya olyan, mint a gazdája
Jelen tanulmány inkább a gazdikra fókuszál, több ezer kérdőív kiértékelésével azt vizsgálta, hogyan értékeli a gazda saját kutyája viselkedését. A legfőbb megállapítás pedig, hogy a magukat empatikusabbnak tartó emberek kutyájukat reaktívabbnak látják saját érzelmeikre és más kutyák viselkedésére is.
A kapott eredményt, vagyis hogy a gazda és kutyája érzelmi reakciója és empátiája hasonló, alátámasztja egy korábbi kutatás is, miszerint a kutya és a gazdája több személyiségjegyben is hasonlóságot mutat, például az együttműködés személyiségdimenziója nagyon hasonlóak.
Ez pedig újabb bizonyíték arra, hogy a kutya olyan, mint a gazdája és fordítva. Vigyünk haza egy társat menhelyről vagy alomból, tudat alatt mindenki olyan ebet választ, amelynek személyiségjegyei hasonlóak hozzá. Az együttélés során pedig mindkét fél tovább csiszolódik, még mélyebbé válik.
Ezek alapján a magyar kutatók összeállítottak egy olyan egyedülálló kérdőívet, amelyben a gazda empátiájához viszonyították azt, hogy a kutya hogyan reagál a gazda érzelmeire vagy más kutyák viselkedésére. Fentieket támasztja alá, de magában is nagyon érdekes a “kétkutyások” körében végzett kutatás – amikor az egyik kutya később jött, mint a másik. Utóbbi a gazda azon személyiségjegyeit hordozza, amelyek az első kutyából hiányoztak.
A “mégiscsak lehet valami” persze nem a tudomány nyelve, Szánthó Flóra úgy fogalmaz, érdemes tovább vizsgálni a kérdést, és viselkedés teszteket is elvégezni.
Rajtunk is múlik a cukiságfaktor
Ugyanezen tanulmány rólunk, emberekről is elárul egy érdekes tényt: minél empatikusabbak vagyunk, annál inkább a cukiságfaktor rabjává tudunk válni.
A gyakorlatban ez úgy nézett ki, hogy a több mint háromezer megkérdezett kutyatulajdonosnak megmutatták a fenti fotót, nekik pedig egy ötfokozatú skálán kellett értékelniük, melyiket mennyire tartják aranyosnak.
Mindenkiben működik az úgynevezett bébiséma effektus: a testhez képest nagy fej, nagy szemek, aprócska orr – a csecsemőt juttatja eszünkbe, legmélyebb ösztöneinket hozza mozgásba. Az abszolút győztes ennek megfelelően a kölyök rottweiler volt, ám a magukat empatikusnak valló válaszadók jóval magasabb pontszámot adtak neki, mint a többiek.
– állapítja meg az ELTE Etológia Tanszékén végzett kutatás.
