A Krisztus születése körüli időkben körülbelül ötmillió zsidó élt Palesztinán kívül kisebb-nagyobb közösségekben szerte a világban. Egy ilyen diaszpórában, a kilikiai Tarzusban, a Szíriát Kis-Ázsiával összekötő, fontos kereskedelmi út mentén, Krisztus után 5 környékén látta meg a napvilágot Saul.
Elvakult farizeus
Benjámin törzséből való volt, ezt a nevet viselte az innen származó első király is – de már születésétől viselte a római Paulus, azaz Pál nevet is. Büszke volt apjától örökölt városi és római polgárjogára, kenyerét sátorkészítéssel kereste.
Kiváló görög nyelvtudása, hellenisztikus műveltsége, a pogány kultúrák ismerete és nem utolsó sorban élénk szelleme, személyisége Jézus minden tanítványánál alkalmasabbá tette, hogy a legkülönbözőbb etnikumú, képzettségű, beállítottságú emberek között hirdesse az evangéliumot.
Keresztényüldöző
Farizeusként ugyanis oly annyira nem tűrte a keresztény “tévelygést”, hogy maga is tett ellene, aktívan bekapcsolódott a korai keresztényüldözésbe. Számára eleinte egyértelmű volt a válasz a kérdésre, miszerint az üdvözüléshez a Törvény, vagy Jézus Krisztus útja vezet-e.
Nem tudni, hogyan került először összeütközésbe a keresztényekkel, de például jelen volt, amikor Szent István első vértanút halálra kövezték:
Felkiáltván pedig nagy fenszóval, füleiket bédugák, és egyakarattal reá rohanának;
És kiűzvén a városon kívül, megkövezék: a tanúbizonyságok pedig felsőruháikat egy Saulus nevezetű ifjú lábaihoz rakták le.
Megkövezék azért Istvánt, ki imádkozik és ezt mondja vala: Uram Jézus, vedd magadhoz az én lelkemet!
Saul komolyan vette a harcot, az Apostolok cselekedeteiben olvashatjuk:
Saulus pedig még fenyegetéstől és öldökléstől lihegve az Úrnak tanítványai ellen, elmenvén a főpaphoz,
Kére ő tőle leveleket Damaskusba a zsinagógákhoz, hogy ha talál némelyeket, kik ez útnak követői, akár férfiakat, akár asszonyokat, fogva vigye Jeruzsálembe.
Pálfordulás
Így lépett – körülbelül Krisztus után 35-ben – a “damaszkuszi útra”, ahol élete gyökeresen megváltozott. Egy nap kimerítő, hosszúlovagláson volt túl, a távolban már látszottak Damaszkusz tornyai. Kevéssel dél előtt hatalmas fényesség vette körül:
Földre hullott, és hallotta, hogy egy hang így szól hozzá: Saul, Saul, miért üldözöl? Pál megkérdezte: Ki vagy, Uram? Az folytatta: Jézus vagyok, akit üldözöl. De állj föl, és menj a városba, ott majd megmondják neked, mit kell tenned.
Saul fölkelt a földről, de hiába nyitotta ki a szemét, semmit nem látott, úgy kellett kézen fogva bekísérni a városba. Útitársainak pedig a szava is elakadt a történtektől, mert a hangot ugyan hallották, de látni ők semmit nem láttak a jelenésből. Pál három napig imádkozott és töprengett Damaszkuszban, amikor az Úr elküldte hozzá Ananiást.
Elméne azért Ananiás és beméne a házba, és kezeit reá vetvén, monda: Saul atyámfia, az Úr küldött engem, Jézus, a ki megjelent néked az úton, melyen jöttél, hogy szemeid megnyiljanak és beteljesedjél Szent Lélekkel.
És azonnal mintegy pikkelyek estek le szemeiről, és mindjárt visszanyeré látását; és felkelvén, megkeresztelkedék.
Három hosszú missziós utat tett a Római Birodalom keleti felében, majd visszatért Jeruzsálembe. Itt hite miatt letartóztatták, és 64. január 25-én kivégezték. Római polgár volt, ezért elkerülte a kínhalált: lefejezték. Azt is tudjuk, hogy feje a Rómából Ostiába vezető út harmadik mérföldköve mellett hullott a porba. Sírja felett áll ma az olasz fővárosban a Szent Pál-katedrális.
