Már évek óta nem telik el úgy szilveszter, hogy az újévi bódulás és ájulás után ne lenne tele az internet banális módon megfulladó ázsiaiakkal. Tavaly például nem kevesebb, mint 9 ember esett össze holtan a mochi nevű tradicionális japán desszerttől, amelynek
A mochival az a gond, hogy nagyon tömör és nem kevésbé ragadós. A galibát a legtöbbször az okozza, hogy az alkoholtól felbátorodó bulizó megpróbál egyben lenyelni egy ilyen golyót.
A mochi állagát a leginkább úgy lehet leírni, mint a pillecukorét, annyi különbséggel, hogy a többnyire édes vörösbabbal töltött rizstésztából készült finomság a legkevésbé sem pille, sőt, épp ellenkezőleg. A nehéz golyó félrenyelve vagy a tápcsatornába ragadva könnyen fulladást okozhat. A többnyire Délkelet-Ázsiában használt, ragacsos mochigome rizsből készült desszert többféle színben és ízesítésben is létezik, ám az alap mochi mindig fehér és édes vörösbabbal van töltve.
Szerencsémre még évekkel ezelőtt megtaláltam Magyarország egyik legauntentikusabb ázsiai étkezdéjét, így nem tartott sokáig, amíg igazi hamisítatlan gyilkos mochihoz jutottam. A Debreceni Egyetem főépületétől mindössze pár percnyire van egy koreai kollégium, aminek a földszintjén üzemel egy klasszikus ázsiai menza.
A Zingben a kollégiumban lakó koreai diákok szoktak rendszeresen étkezni, nekik a lakhatási díjukban van benne napi egy ebéd, de szerencsére egy ideje már vendégeket is fogadnak. Az étterem alapvetően nem drága, amikor ott jártunk mindössze 1200 Ft-ért ettünk egy menüt, amihez kaptunk kimbapot (a japán szusihoz hasonlító tekercs) egy kagylólevest és kimchit.
Vannak emellett persze különféle tésztás és rizses ételek, de kaphatók ramenek és egyéb levesek is. De most jöjjön végre a veszélyes desszert, amely mellé csokoládéból készült szószt is kaptunk.
Miután beleharaptam a Mochiba, rögtön tudtam, hogy nem szabad egyben lenyelnem, mivel éreztem, hogy a félbe, sőt, a negyedbe vágott gombóc lenyelése is komoly erőfeszítés lesz. A legjobban talán stílszerűen egy anime giffel tudnám szemléltetni, hogy milyen érzés beleharapni egy nagy mochigombócba.
Nem éreztem volna azonban sikeresnek a tesztet, ha legalább kicsit nem próbálok meg megfulladni, így megpróbálkoztam egy félbevágott gombóccal, gondoltam, mi baj lehet, hiszen tele van a környék ázsiai orvostanhallgatókkal. Szerencsére rájuk végül nem volt szükség, de annyit elmondhatok, hogy még a fél mochi is eléggé próbára tett, nem volt kellemes érzés, külön szurkolni kellett, hogy le is érjen a lenyelt falat.
Az íze azonban, ha lehet ilyet mondani, kárpótol a veszélyért, az édesbab teljesen máshogy édes, mint a hozzá felszolgált szirup, a ragacsos rizstészta pedig igazán különleges élménnyé teszi az egész ételt. Azért a végére egy jó tanács:
