Luca napja van, jóslások, a boszorkánylátó szék készítésének ideje – gazdag néphagyományunk számos hiedelmet kötött december 13-ához. Míg nyugaton a szentet tisztelték Lucában, addig nálunk és a környező népeknél inkább a boszorkányos Luca került előtérbe.
Szent Lúcia ünnepe Gergely pápa naptárreformja előtt az év legrövidebb napjára esett, a tél közepének tekintették, munkaszünetes törvénynap volt. személye néha fényhozó, néha kísértet alakjában szerepel, maga a név a latin lux, azaz fény szóból származik. Ezért alakult ki annyi szokás és hiedelem a nép körében, amelyekben egymásnak ellentmondó és pogány elemek is föltűntek.
Egyszer sem mosott ki az asszony
Tiltotta például a munkát, és komoly büntetésre számíthatott, aki ezt nem tartotta tiszteletben. Borsodban például emlékeznek egy asszonyra, aki Luca napján kenyeret sütött, miközben gyermeke a bölcsőben feküdt mellette. Az ablakon beszólt Luca:
-Mit csinálsz asszony?
-Sütök.
No, csak süssé.
Ezzel felkapta a gyereket, és a kemencébe akarta dobni, de az asszony észnél volt, rákiáltott:
Gyere ki Luca pucca, és Szodoma és Gomora.
Erre Luca letette a gyereket és távozott.
Somogyban egy asszonyt figyelmeztettek ugyan a munkatilalomra, ám félvállról vette, magabiztosan felelte:
Ó, mire Luca-puca eljön, addigra haccó kimosok.
De nem volt elég gyors, mert Luca megjelent – egyes variációk szerint kisruca képében -, bevágta az asszonyt a párlósajárba és leforrázta szerencsétlent.
De nemcsak Luca “gonoszkodott” december 13-án. A legények bosszantó tréfákat eszeltek ki, főleg a lányos házak “ellen”. Elcserélték, eldugták például a kapukat, vagy lebontották és a tetőn újra összeszerelték. Eltorlaszolták az ajtókat, szalmát szórtak a ház elé. Országszerte gyakori volt az alakoskodás, az utcákat 3-6 fős, Lucának öltözött csoportok járták, köszöntőket mondtak. Jósoltak ezen a napon időjárást, szerelmet, halált, megpiszkálták a tyúkokat, hogy tojósabbak legyenek.
Luca székéről látszanak a boszorkányok
A legismertebb szokás Luca székének elkészítése volt: összesen 13 darabból állt, és 13 napig készült, mert mindennap csupán egyetlen műveletet lehetett rajta elvégezni – “Lassan készül, mint a Luca széke”. Általában fiatalok csinálták, karácsony napján aztán magukkal vitték az éjféli misére, református vidéken a keresztútra. Kört rajzoltak köré szentelt krétával, majd ráültek, álltak és vártak.
Ezután viszont iszkolni kellett, mert a pokoli teremtmények üldözőbe vették leleplezőjüket. Aki viszont jól felkészült, mákot vitt magával, és futás közben maga mögé szórta: ezzel komoly előnyt nyert, mert a boszorkányok még az üldözésről is megfeledkezve szemenként szedték össze a mákot a földről.
Otthon aztán megfelelő óvintézkedésekre volt szükség: Luca székét a tűzre vetették, a kulcslyukba fokhagymát tömtek, kést vágtak a bal ajtófélfába, egy seprűt pedig keresztbe állítottak az ajtóban. A tűzben lassan elemésztődő székből pedig még sokáig hallatszott a boszorkányok visítása…
Nem érezte a fájdalmat
Szent Lúcia a III. században élt a Szicíliai Siracusában, a város egyik leggazdagabb családjának gyermeke volt. Szülei beleegyezésével szentelte életét Jézusnak, örökségét, vagyis hozományát a szegények között osztotta szét. Merthogy Lúciának már vőlegénye volt, aki viszont nem nyugodott bele, hogy elveszíti a lányt és vele a mesés gazdagságot.
Sokáig ostromolta Lúciát, aki végzetes tettre szánta el magát, hogy egyszer s mindenkorra megszabaduljon tőle. Mivel a férfi sokszor mondta neki, gyönyörű szemei miatt szeretett bele, Lucia kivájta a saját szemeit, és tálcán küldte el egykori jegyesének. A lány a Szűzanyától még szebb szemeket kapott, a férfi viszont nem nyelte le ezt a végső visszautasítást.
Bíró elé hurcolta Lúciát, hogy keresztény, ami akkoriban egyet jelentett a kínhalállal. Paschasius bíró parancsára Lúcia nem volt hajlandó az isteneknek áldozni, Krisztus mellett hitet téve bátran állta a sarat. A bíró ekkor megfenyegette, ha nem akar férjhez menni, nyilvánosházba záratja, de ez sem hatott.
Ezzel a testet nem tudod beszennyezni, mert az csak úgy lesz tisztátalan, ha az akarat beleegyezik. Ezért még ha el is veszed erőszakkal testem tisztaságát, akaratomat erre nem tudod rávenni. Mire vársz? A testem kész a kínra!
– mondta a lány.
De a Szentlélek olyan nehézzé tette Lucia testét, hogy azt ökrökkel sem tudták elvontatni. A bíró ekkor ott helyben vetette alá a legválogatottabb kínzásoknak. De Lúcia imádságainak hatására nem érzett fájdalmat, hiába égették tűzzel, öntötték le forró olajjal. Végül kardot döftek a torkába, de még ekkor sem halt meg rögtön: csak miután egy odasiető paptól felvette az utolsó kenetet.
(Kiemelt kép: Fortepan)
