„Végigsírtam az egész utat hazáig. Annyira zokogtam, hogy alig tudtam vezetni” – emlékezett vissza Eric Schmitt-Matzen egy pár héttel ezelőtti kórházlátogatásra, ami után elgondolkodott azon, folytatni tudja-e másodállását. A Tennessee államban élő hatvanéves mérnök télapószínészként szokott dolgozni, és azon a napon a karjaiban halt meg egy ötéves beteg kisfiú. Akinek az volt az utolsó kívánsága, hogy még karácsony előtt találkozhasson a télapóval.
Schmitt-Matzen a Knoxville News Sentinelnek elmondta: aznap éppen hazaért a munkából, amikor egy nővér felhívta a kórházból. Azt kérte, hogy a lehető leggyorsabban menjen be hozzájuk, mert van ott egy nagyon beteg ötéves fiú, aki szeretne találkozni a Mikulással. Elmondása szerint még arra sem volt ideje, hogy beöltözzön télapóruhájába. „Elég lesz a télapós nadrágtartód” – mondta neki a nővér, sürgetve, hogy minél hamarabb érjen be.
Schmitt-Matzennek szerencsére nincs is szüksége mikulásruhára, hogy tökéletes Mikulás legyen belőle, hatalmas hófehér szakállával bármikor képes tökéletes alakításra. Így amikor alig 15 perccel később megjelent a kórházbab, senkiben sem lehetett kétség, hogy valóban a télapó érkezett meg az intenzív osztályon fekvő kisgyerekhez.
Először a fiú anyjával, és néhány családtagjával találkozott. Az anyuka egy ajándékot adott neki, hogy ő adja át gyermekének, majd Schmitt-Matzen, mint a Mikulás egyedül ment be a gyerekhez. „Mondtam mindenkinek, ha nem bírják ki sírás nélkül, akkor hagyják el a szobát” – magyarázta a férfi a News Sentinel riporterének. Erre azért volt szükség, mert attól tartott, a zokogó rokonok látványától ő is sírni kezd, és kiesik a szerepéből. Végül mindenki a folyosói ablakon át figyelte, hogy mi történik.
„Olyan gyenge volt, mintha bármikor elaludhatna” – emlékezett vissza a férfi pillanatra, amikor meglátta a kórházi ágyban fekvő gyereket. Aki még az ajándékát is csak nagy nehezen tudta kibontani, miután átadta neki. A kisfiú nagy mosollyal fogadta az ajándékot, majd az ágyra visszafeküdve odafordult a Mikuláshoz, és közölte: „Azt mondják meg fogok halni”. Majd megkérdezte: ”Honnan fogom tudni, hogy megérkeztem?”
„Amikor odaért, mondd nekik, hogy te vagy a télapó elsőszámú manója és be fognak engedni” – válaszolta neki Schmitt-Matzen. Erre a kisfiú boldogan megölelte, majd feltett még egy kérdést: „Mikulás, tudsz rajtam segíteni?” A férfi erre megölelte, de mielőtt bármit is tudott volna válaszolni, a kisfiú meghalt. Ekkor tovább ölelte, majd átadta édesanyjának, aki sírva rohant be, látva, hogy mi történt gyermekével.
A fiú halála annyira megrázta a férfit „három napig teljesen használhatatlan” volt, és két hétnek kellett eltelnie, hogy ne folyamatosan a gyerek járjon a fejében. Schmitt-Matzen elmondta, már kezdte azt gondolni, hogy soha többen nem lesz képes eljátszani a télapó szerepét, de végül sikerült összeszednie annyi erőt, hogy még egy utolsó alkalommal télapóként gyerekek elé álljon.
És végül a „sok nevető gyerek” látványa meggyőzte arról, hogy folytatnia kell, és továbbra is el kell játszania a szerepet. A gyerekek miatt.
