Tudom, tudom, fontos, hogy a múltba révedés vagy a jövőn való töprengés helyett érdemes minél több időt a “jelenben tölteni”, “megélni az adott pillanatot”, stb, stb., én mégis kifejezetten szeretek nosztalgiázni. A 90-es évekhez különösen erős kötődés fűz, örökké hálás leszek a családomnak, hogy ilyen fantasztikus gyerek- és tinédzserkorom lehetett.
A kép csalóka, közel sem voltam mindig ilyen komoly, azt hiszem, ez épp abban a korszakomban készült, amikor nem szerettem, ha fotóznak. Sokkal inkább élveztem azt, ha én készíthettem felvételeket. Nem is akármiket: komplett, egyszemélyes “rádióadásokat” vagy családi interjúkat rögzítettem kazettára, amiket a duplakazettás magnómmal a különböző rádiós kívánságműsorokból kölcsönzött popslágerekkel és híradós szignálokkal tűzdeltem meg. :-)
Valahol a pincében/padláson a mai napig megvannak bedobozolva azok a VHS-ek is, amikre aztán később a Bravo Super Show aktuális adásait vettem fel a német RTL-ről – persze poszterek és egy rakás régi Popcorn, Bravo, 100 x Szép és IM társaságában. (Lehet cikizni, de a 90-es és a korai 2000-es évek egy-egy jól időzített popslágere az elmúlt években több félmaraton holtpontján is átsegített már lelkileg…:-) )
Mindig mosolyt csal az arcomra, ahogy visszagondolok azokra az őszi-téli hétvégékre is, amikor a hideg elől egyre jobban beszorultam a lakásba (akár csak most! brrr…), és alig vártam, hogy a heti felelések-dolgozatok-puskázások okozta stresszt a hátam mögött hagyva – és persze a kézilabda-bajnokság aktuális fordulóját letudva – huszadszorra is ugyanaz elé a tinifilm elé fészkeljem be magam a kanapén.
Az alábbiakban egy nagyon egyszerű, mégis rendhagyó recept következik.
Messze még az advent és a hópihés muffinformák szezonja (legalábbis nagyon remélem), a sütőtök viszont annál inkább elérhető a zöldségpultokon. Ezek a finom, melengető fűszerek pedig ebben a zimankóban különösen jól fognak esni, úgyhogy fogadjátok szeretettel egy, ugyan tavaly decemberi, de számomra annál kedvesebb édesség receptjét itt, az újjávarázsolt felületen is.
Kifinomult ízléssel rendelkező mozirajongók talán jobban teszik, ha innentől nem is görgetnek tovább (nekik álljon itt külön, csak a recept).
1. Spinédzserek (Clueless, 1995)
Akik viszont velem tartanának egy kis “csajos” időutazásra, azokat arra kérem, hogy első lépésben kössék fel a kötényeiket, tekerjék fel a hangerőt a gépen, majd ragadjanak meg egy nagyobb tálat.
Ebben (12 muffinhoz) a következőket keverjétek össze:
- 2 bögre (240g) tönkölybúzaliszt
- 2 tk. sütőpor
- ½ tk. szódabikarbóna.
De csak azután, hogy elindítottátok az alábbi videót:
Ha van csajos film, amire igaz, hogy “ha ezerkétszázszor nem láttam, akkor egyszer sem”, – ez az. Szeretnék arra emlékezni, hogy rajtam kívül más osztálytársaim is betéve tudták a dialógusokat…, mindenesetre az vitathatatlan, hogy az általános iskolás szülinapi zsúrok rögtönzött házi “divatbemutatóihoz” mindannyiunknak komoly inspirációt jelentett a film. Alicia Silverstone mára egyébként a vegán táplálkozás egyik legismertebb szószólójává vált, nemrég futottam bele egy prezentációjába a YouTube-on, amelyben a makrobiotikus étrenden is alapuló könyvét népszerűsíti.
2. Rómeó és Júlia (Baz Luhrmann-féle változat, 1996)
A következő lépésben ezekből a fűszerekből is hintsetek a tálba:
- ½ tk. só, 2 tk. fahéj, ½ tk. őrölt szerecsendió, illetve 1-1 csipetnyi őrölt gyömbér, szegfűszeg, koriander, ánizs, édeskömény és kardamom.
Ha ezeket nem tudnátok beszerezni, természetesen a boltokban kapható mézeskalács-fűszerkeverék is tökéletes.
Annak láttam Leonardo Dicaprio-t is a Rómeó és Júlia Baz Luhrmann-féle feldolgozásában, a The Cardigans betétdaláért pedig annyira odavoltam, hogy még az együttes “maxi” CD-jét is kikönyörögtem az apukámtól.
3. Armageddon (1998)
A lisztes-fűszeres mixet tegyétek félre, egy másik edényben pedig keverjetek csomómentesre
- 1 + ¼ bögrényi sült sütőtököt (villával pürésítsétek)
- ½ bögre növényi tejet (mandula-, szója-, zab- vagy rizstej)
- 1 tk. almaecetet
- ½ bögre saját készítésű almaszószt*.
Mielőtt elárulom, hogy mi kerül az almaszószba, íme, egy felejthetetlen jelenet a 90-es évek egyik legromantikusabb katasztrófafilmjéből. Emlékszem, Steve Buscemit ebben a filmben láttam először, a zseniális Kutyaszorítóban, Desperado vagy A nagy Lebowski – érthető okokból – csak később találtak be nálam. :-) Benért viszont akkoriban nagyon rajongtam (0:17-től).
https://www.youtube.com/watch?v=_SN7sLORnYQ
4. 10 dolog, amit utálok benned (1999)
Heath Ledger búgó hangjára (és a zenekar diktálta rigmusokra) talán még lendületesebben keveritek majd össze a már említett ALMASZÓSZT. Ehhez vegyetek elő egy lábast (ígérem, nem kell több edény), és
- 2 nagyobb méretű, meghámozott és felkockázott almát
- 5 evőkanálnyi vízben
körülbelül 10-15 percig főzzetek puhára, majd amikor a gyümölcs már kellően omlós, adjatok hozzá
- ½ evőkanálnyi mézet és
- ½ teáskanálnyi fahéjat,
végül az egészet egy botmixerrel alaposan dolgozzátok össze szósszá. Miután egy kicsit kihűlt, keverjétek hozzá a sütőtökös-növényi tejes-almaecetes fenti mixhez.
5. Sakáltanya (Coyote Ugly, 2000)
Haladunk előre az időben: a filmvásznon az ezredfordulóhoz érkeztünk, a konyhában pedig a muffinkészítés utolsó, egyben legfontosabb fázisához.
A 3-4. lépésben elkészített sütőtökös-almaszószos keveréket öntsétek a 2. pont lisztes-fűszeres keverékéhez, majd a botmixer segítségével keverjétek csomómentesre az egész masszát.
Az egyes, zsiradékkal finoman kikent muffin-sütőformákba kb. ¼-¼ bögrényi adagokat öntsetek a masszából, majd 20-25 percig süssétek őket finom, omlósra a 200 fokos, előmelegített sütőben.
Ki ne emlékezne erre a fülbemászó dalra (fiúk közül a pulton táncoló csajokra)?! Amíg a muffin a sütőben készül, érdemes kihasználni az időt, tekerni még egy kicsit a hangerőn, és ha nem is a konyhaasztalon, de bárhol a lakásban táncra perdülni.
6. Végezetül pedig…
Ha minden jól ment, akkor valami hasonló finomságot kellett, hogy kapjatok:
…és bár az Amerikai pite (1999) nem kifejezetten csajos film, de sütemény is, alma is van benne, illetve vitathatatlanul e letűnt kor egyik legemlékezetesebb alkotása, úgyhogy a Wheatus dallamaival búcsúzom. Ha mostanra már törtetek egy falatot a muffinból, talán már értitek, hogy miért mondom, hogy olyan finom, hogy még csak hazudni sem kell arról, hogy mindet elpusztítottátok. ;-)
Jó étvágyat!
