Megközelítette az eddig mért minimumot az északi-sarki tengeri jég kiterjedése 2016-ban: szeptember 10-én 4,14 millió négyzetkilométernyi volt a jégtakaró, 2012-ben 3,39 millió négyzetkilométerrel dőlt meg a negatív rekord.
Az Északi-sark tengeri jege ősszel és télen növekszik, tavasszal és nyáron csökken. A jégfelület nagyságát hosszú ideje tekintik a tudósok a Föld éghajlati változásait érzékenyen jelző rendszernek.
A tengeri jég kiterjedését a Colorado állambeli Boulderben lévő amerikai országos hó- és jégadatközpont (NSIDC) követi nyomon műholdas mérésekkel. A központ felhívta a figyelmet arra, hogy adataik egyelőre előzetesek, a szelek még tovább apaszthatják a jégtakarót.
A számok azt sugallják, hogy a következő években az egyre jellemzőbbé váló melegebb hőmérséklet miatt további drámai olvadással kell számolnunk, magyarázta Ted Scambos, a központ vezető kutatója.
A tengeri jég idei legkisebb kiterjedése meglepte a tudósokat, akik úgy vélték, az alacsony légköri nyomás, valamint a júniusban és júliusban gyakran felhős ég lelassíthatta az olvadást.
Figyelemre méltó, hogy idén a jégtakaró a második legkisebbre zsugorodott, különösen azok után, ahogy júniusban és júliusban zajlott az olvadás. Ez a két kulcshónap, mivel ekkor 24 órán keresztül süt a nap az Északi-sarkon, és idén ebben az időszakban alábbhagyott az olvadás, mondta Walt Meier, a NASA jégkutatója.
