Az első sajtószereplésetek a 24.hu-n volt idén márciusban. Azóta túl vagytok az első esküvőn, amit ráadásul a BBC kamerái is rögzítettek, mégis hogy történt mindez?
Matécsa Márti: Őszintén szólva csak kapkodjuk a fejünket, mi sem gondoltuk, hogy ilyen gyorsan sikerül ekkora ismertségre és népszerűségre szert tennünk. A sikerek azonban nem maguktól jöttek, nagyon sok munkánk van a vállalkozásban. A márciusi sajtómegjelenéseket követően áprilisban történt meg az első regisztráció a Join My Wedding weboldalán. Hatalmas munka volt felkutatni ezt a párt, mert ugyan sokan érdeklődtek, de senki nem mert első lenni. Aztán rátaláltunk erre a nagyon jó módban élő indiai párra, akiknek a családja köztiszteletnek örvend Maharashtra városában. Ide még nem tudtunk turistákat szervezni, mert nagyon rövid idő állt a rendelkezésünkre. Ugyanakkor ez a ceremónia különleges volt abban a tekintetben, hogy a pár megnyitotta az esküvőjét tizenkilenc, kevésbé tehetős pár számára. Vagyis community weddinget tartottak, egyszerre házasodott össze húsz pár. Ez elég volt arra, hogy a média érdeklődését felkeltsük, úgyhogy megjelenhettek cikkek és interjúk az első regisztráló párról.
Párkányi Orsi: Mindez aztán elindított egy láncreakciót, újabb és újabb párok jelentkeztek a honlapon, így júliusra már ötven esküvős adatbázisból lehetett válogatni. Főként Indiában, de Magyarországon és Oroszországban is hirdettek meg nyílt ceremóniákat.
És a turisták? Gondolom, nem az égből pottyantak le.
PO: Gondolkozz globálisan, de kezdd lokálisan! Ez minden startup biznisznek az alapelve, és mi is ehhez tartottuk magunkat. Amikor már volt elég esküvőnk a weboldalon, akkor kiválasztottunk egyet, és arra próbáltunk turistákat toborozni. Ez egy indiai esküvő volt. Tudni kell, hogy Indiában házasodnak a legtöbben a világon, a nagy népességnek és a mélyen gyökerező hagyományoknak köszönhetően évente átlagosan 11 millió esküvőt tartanak.
MM: A pár Bangorban élt, úgyhogy elkezdtünk agyalni, hogy mégis hol vannak turisták a városban. Minden követ megmozgattunk, telefonáltunk, e-maileztünk, írtunk alumni hálózatoknak, hoteleknek, LinkedInen megkerestünk vadidegeneket. A nagy számok törvénye alapján tízből kettő válaszolt. Segített nekünk egy fiatal srác is, aki önként jelentkezett, hogy dolgozna nekünk. Ő beszervezett egy új-zélandi turistát, aki pedig mesélt (nyilván nem véletlenül) még néhány embernek a programjáról, így lett két ír vendégünk is. Végül összesen hat turistát látott vendégül a pár.
Mégis mi motiválja a párokat abban, hogy ismeretlen embereket pesztráljanak az esküvőjükön?
MM: Egyelőre a vállalkozásnak India a célországa, hiszen ott virágzik leginkább az esküvői iparág. A mi ügyfeleink pedig nem a legautentikusabb párok, hanem olyan középosztálybeli fiatalok, akik magasan képzettek, mérnökök vagy orvosok, akik beszélnek idegen nyelveket, és akik kíváncsiak a világra. Közülük nagyon sokan vannak, akik belefáradtak már abba, hogy rengeteg pénzt áldoznak az esküvőjükre, de a tradíciókból nem akarnak engedni, vagyis szeretnének 1500 fős, egyhetes, világraszóló lakodalmat. Ugyanakkor, és itt jön egy nagyon fontos motiváció, jó lenne, ha valamennyi pénz visszajönne az esküvőre áldozott dollárokból.
PO: Azért azt hozzá kell tenni, hogy a költséghatékonyság nem az első indok a sorban. A fiatalok többsége a kulturális élményt szeretné megosztani a külföldiekkel, hiszen az indiai kultúrában az esküvő a legnagyobb dolog, ami valakivel az élete folyamán történhet. Ha arányaiban nézzük, akkor az emberek az egész életükben felhalmozott vagyonuk egyötödét költik el erre az eseményre. A másik motiváció pedig a külföldiekkel való ismerkedés, a valóságos kapcsolódás idegenekkel. Ezek a mérnökök vagy orvosok nem feltétlenül voltak még külföldön, de szeretnének utazni és kapcsolatokat építeni. A Facebookon jól látjuk, hogy tartják a kapcsolatot a vendégeikkel.
És a külföldiek? Az íreknek például milyen élmény volt az indiai lakodalom?
PO: A turisták természetesen a helyi emberekre kíváncsiak, arra, hogy milyenek a szokásaik, hogyan élnek, milyen hagyományokat követnek, és az esküvő nagyon töményen tartalmazza az adott vidék tradícióit. Az ételektől például az összes turista el volt ájulva. Ennyiféle indiai ételt még soha nem láttak, illetve külön érdekesség volt a tálalás: banánlevélen szolgálták fel az ételeket, másként képtelenség lenne ellátni ennyi embert.
Úgy fest, megtaláltatok egy piaci rést.
MM: Az esküvőpiac nagyon nagy iparág, amiben iszonyú kevés innováció van. Mindenki magára az esemény milyenségére fókuszál, a helyszínre, a dekorációra és a tematikára, maximum ezekben volt változás évtizedekre visszanézve. De holisztikusan, ami mondjuk alapjaiban változtatná meg az iparágat, eddig nem történt semmi. A Join My Wedding ötletét, vagyis azt, hogy az esküvőkből közösségi élmény legyen, abszolút trendformálónak ítélik teljesen független véleményformáló szakemberek.
Az autó és a lakásmegosztás már nálunk is működik, méghozzá elég jól. Az esküvőmegosztás szerintetek belefér a magyaroknál?
PO: Valószínűleg sokkal nagyobb munkánk lesz abban, hogy egy magyar, amerikai, ausztrál pár megnyissa az esküvőjét idegenek előtt, mint hogy ők turistaként elmenjenek mondjuk egy indiai ceremóniára. De nekünk most nem is az a célunk, hogy a hazai párok regisztrálják az oldalra az esküvőjüket, hanem az, hogy a magyar turisták megértsék és elhiggyék, ellátogatni egy külföldi esküvőre VIP dolog, fantasztikus program, ami egyszer az életben adatik meg.
MM: Nem kell mindenkinek mindkét oldalon jelen lenni. Nagyon sokan vannak, akik az Airbnb-t használják utazásra, de ők maguk semmi pénzért nem adnák ki a saját otthonukat idegeneknek. Szóval nekünk az is nagyon jó, ha a magyarok csak turistaként jelennek meg a Join My Wedding rendszerében.
Van itt azért még valami, ami az anyagiakon kívül fontos számotokra.
PO: Igen, a tradíciók életben tartása mellett mindketten szeretnénk tenni valamit a nők helyzetének javítása érdekében. Indiában, pont azért, mert a családok rengeteg pénzt költenek esküvőre, a lánygyermekeket olykor a születésük után megölik, nincs akkora értékük, mint a fiúknak. Náluk szigorúan tartja magát a hozományrendszer, vagyis a lányos családoknak hatalmas anyagi terhet jelent egy eladósorban lévő lány. Nagyon jó lenne, ha egy idő után ezen a gyakorlaton is tudna változtatni a vállalkozásunk. Ha tömegesen nem is, de legalább néhány esetben.