Első látásra a rántott víznek (értsd szó szerint: sima csapvíz panírozva, és bő olajban kisütve) pont annyi értelme van, mint zabhegyezésnek, fűtőnek lenni a Napnál, vagy elvégezni az Élet Iskoláját, ahol az Isten a tanár.
Ha viszont jobban belegondolunk, az egyszerű felfedezés hatalmas távlatokat nyit meg az emberiség előtt. Mielőtt azonban ezekre rátérnénk, leplezzük le a pofonegyszerű, mégis forradalmi módszert!
A víz kirántása a halmazállapota miatt tűnik megoldhatatlannak: bepanírozni csak szilárd dolgokat lehet. Innen már csak azt kell felismernünk, hogy megfelelő hőmérsékleten minden folyadék szilárddá válik, ezt hívjuk fagyásnak. Következésképpen, ha a szoba-hőmérsékletű vizet nem is tudjuk kirántani, a jeget már igen!
Mi ebben a forradalmi? Gondoljunk csak bele! Mint említettük, az összes folyadéknak van fagyáspontja, vagyis egytől-egyig mind kirántható!
Már látjuk is magunk előtt a vacsorát, amin az italokat nem pohárban, hanem kis panírgolyókban, a főétel mellett szolgálják fel, a házibulikat, ahol rántott vodkafalatokat csemegéznek az emberek. De elég, ha csak annyit mondunk: sör sörbundában! Ugye, rögtön mennyivel szebbnek tűnik a világ?
(via: Stuff)
