Fenti kép alapján egyetérthetünk, emberi szemmel nézve a bébi orangutánoknál kevés cukibb lény létezik. Az anyjukat mégis megöljük, a kicsiket illegális állatkertekbe, magángyűjteményekbe zárjuk. Élőhelyüket pedig elpusztítjuk, helyére olajpálmát ültetünk, mert – bár az átlagember sokszor nem is szembesül vele, de – a fél életünk pálmaolajra épül.
Róluk és rólunk kérdeztük az orangutánok világnapján Antal Alexát, a WWF Magyarország kommunikációs vezetőjét, aki egy évig vett részt Borneón a természetvédelmi munkában.
Az egyik legemberibb állat
Nézzük, miről is beszélünk. Vagy inkább kiről… Az orangután génállománya 97 százalékban megegyezik a miénkkel, még az emberszabásúak között is kiemelkedik intelligenciájával, problémamegoldó képességével és eszközhasználatával. Az állatkertekben ez a faj a legeredményesebb szabadulóművész, zárakat nyit, csavarokat hajt ki, ha kell.
Csak egy példa, mennyire “emberi”. Borneón működik egy rehabilitációs központ, ahol elárvult kölyköket, és az illegális kereskedőktől elkobzott állatokat igyekeznek visszaszoktatni a vadonba. Itt a majmok egy idő után szabadon közlekednek, és oktatási, finanszírozási célból szigorú szabályok alapján, de látogatókat is beengednek.
Egyszer egy meztelen francia turista jelent meg a központban, mondván, egy orangután vetkőztette le. Pontosabban ő ugyan mondta, ám az épp ott tartózkodó dolgozók közül senki nem beszélt franciául. Kézzel-lábbal azért nagyjából megértette magát, de nem hittek neki – elküldték, pihenjen kicsit. Aztán pár nap múlva megjelent az útonálló orangután a francia shortjában és ingében…
Száz év, 75 százalékos veszteség
Két délkelet-ázsiai szigeten élnek még szabadon, Szumátrán és Borneón, ami ma három állam területén osztozik: Indonézia, Malajzia és az aprócska Brunei. Ha szigorúan vesszük, a két szigeten két külön orangután fajról beszélhetünk, de ez esetünkben most mellékes.
A majmok élőhelye a sűrű esőerdő, ahol a hímek magányosan kóborolnak, a nőstények kölykeikkel élnek, és alig merészkednek le a földre. Óriási – egy hím akár 90 kilót is nyomhat – légi akrobaták, ők a legtestesebb fán élő állatok, még az éjszakákat is levelekből, gallyakból 10-20 méter magasan épített fészekben töltik. Fészeknek nevezzük, de méretük folytán inkább hasonlít gyerekek “bunkerére” a kerti fán.
Élőhelyükből adódóan számukat nehéz megbecsülni, Szumátrán mintegy 6600, Borneón körülbelül 54 ezer orangután élhet. Nem tűnik kétségbeejtően kevésnek, de pusztulásuk mértéke már annál ijesztőbb: 100 éve még körülbelül 230 ezer példány élt a szigeteken, sőt egykor az ázsiai kontinens délkeleti részén elterjedt volt.
Az ember megöli, az ember elűzi
Pusztulásuk oka kettős. Az egyik, talán kezelhetőbb probléma az orvvadászat. Néhány keleti kultúra gyógyerőt tulajdonít az orangutánok egyes testrészeinek, ez önmagában komoly keresletet jelent.
Tekintve, hogy a nőstények átlag nyolcévente szülnek egy vagy két kölyköt, akit közel egy évtizedig nevelnek, tanítgatnak, már egy anya-gyermeke páros elvesztése is komoly csapást jelent a populációra nézve.
A másik, jóval bonyolultabb, globális szintű probléma az orangutánok élőhelyének szűkülése. Az esőerdőket kivágják, helyükön óriási, magyar megyényi, fél országnyi területeken olajpálma-ültetvényeket alakítanak ki. A pálmából nyert növényi olajra világszinten elképesztő a kereslet, használják többek között kozmetikumokban, a textiliparban, bioüzemanyagként, és főleg az élelmiszergyártásban – sorolja a WWF szakértője.
Az erdőt tehát kivágják, erdőtüzek is pusztítják a természetes élőhelyet, a majmok egyre kisebb helyre szorulnak, ráadásul eltűnnek azok az ökológiai folyosók is, amelyek biztosítanák a populációknak az átjárást, a keveredést, a genetikai sokszínűség megőrzését. Az orangutánok pedig a legkevésbé sem tisztelik, miért is tisztelnék a mezőgazdasági területeket, mivel saját területük drasztikusan lecsökkent, és meglehetősen kedvelik az olajpálma kis, piros termését is.
Ha dől a dominó, mi is bukunk
Sajnálatos dolog, amiről eddig szó volt, de egy fejcsóválós ejnye elmormogása után azért csak kívánkozik a kérdés: mit veszítünk azzal, ha a világ másik felén egy majomfajjal kevesebb él szabadon?
A válasz röviden annyi, hogy önmagunkat védjük, ha az orangutánt védjük – mondja Antal Alexa. E főemlősök feladata a természetben, hogy az emésztőrendszerükön érintetlenül áthaladó magokat jártukban-keltükben “elszórják”, hozzájárulva ezzel az erdő egészségéhez, folyamatos megújulásához.
Bármilyen eredményesen is tudjuk pusztítani a természetet, még mindig a természet erőforrásaiból élünk, vagy megfordítva: nem élhetünk nélküle. Az orangután egy olyan, úgynevezett zászlóshajó faj, amelyet emblémaként használva a természetvédelem létfontosságú ökoszisztémák megmentésére használ.
Nagyon egyszerűen: kit érdekel, ha Borneóról eltűnik egy vagy két fafaj, pedig annak beláthatatlan következményei lehetnek. A cuki, szőrös, zabálnivaló kis orangután viszont meghatja az embert – rajta, élőhelyén keresztül megmenthetők a fák, a rovarok, az egész rendszer.
A védelem kifizetődő is lehet
Mit tehetünk? Globálisan már folynak a tárgyalások az érintett kormányokkal és óriáscégekkel a fenntartható pálmaolaj-termelésről. Ugyancsak világszinten fontos a szemléletformálás, hogy az emberek inkább válasszanak olyan terméket, amely nem tartalmaz pálmaolajat, vagy fenntartható ültetvényről származó, tanúsítvánnyal (RSPO) rendelkező pálmaolajat tartalmaz – a gyártók “meggyőzésének” ez a leghatékonyabb módja.
Helyileg pedig fontos az orvvadászat visszaszorítása és a gazdák érdekeltté tétele a természet megóvásában. Utóbbi egyáltalán nem elrugaszkodott elképzelés. Számos területen működő projekt, hiszen a természeti értékekre építő turizmus, fenntartható mértékben és módon folytatott gazdálkodás gazdaságilag is jobban megéri.
A lényeg tehát az, hogy nincs minden veszve, a természet csodákra képes, ha hagyjuk dolgozni – adja meg a pozitív végszót Antal Alexa.
(Kiemelt kép: WWF Malaysia/David James)
