Gondoltad volna, hogy a gorillák is szoktak dudorászni, sőt énekelgetni? Pedig szoktak, leginkább evés közben. A jelenséget egy Kongóban dolgozó német tudós, Eva Luef fedezte fel, két különböző gorillacsoport megfigyelése közben.
A tudósok korábban megfigyelték már, hogy más majomfajok, például bonobók, vagy csimpánzok speciális hangokat adnak ki táplálkozás közben, de gorillákat eddig nem ismerték erről az oldalukról.
Ők ráadásul nem szimplán hangoskodnak, hanem két különböző tónust kevernek: egy egyenletes, alacsony frekvenciájú hangot, illetve rövid, különböző magasságú hangok sorozatát. Előbbi dúdoló alapnak, míg utóbbi dallamnak hallatszik. A leginkább lenyűgöző mégis az, hogy nem ugyanazt a hangsort ismételgetik újra, és újra, hanem mindig mást „énekelnek”.
„Minden egyednek saját hangja van, amiről fel is lehet ismerni őket, és minél jobban szeretnek egy ételt, annál hangosabbak” – mondta Ali Vella-Irving a Torontói Állatkert munkatársa.
A gorillák viselkedését sok tényező befolyásolja: például az időjárás, és persze az is, hogy a vadonban, vagy fogságban élnek-e. Az evést kísérő éneklés például az összes állatkerti példánynál megfigyelhető, a vadon élők között azonban csak a domináns hímekre jellemző.
Luef úgy gondolja, hogy a csoport működéséről döntéseket hozó hím az énekléssel informálja a többieket, eljött az étkezés ideje, és amíg a hallják a dalt, addig nyugodtan ehetnek. Egyetért vele Zanna Clay, a Birminghami Egyetem pszichológusa is, aki bonobók kommunikációját kutatta.
„Érdekes, hogy jelennek meg a különböző fajok társas szokásai az evés közbeni énekekben. A hierarchikus berendezkedésben élő gorillák között csak a domináns hím dalol, hiszen ott csak ő hoz döntéseket. A sokkal plurálisabb bonobó-, vagy csimpánzcsapatokban, ahol minden egyed önállóan dönthet bizonyos dolgokban, mindenki énekel” – magyarázta.
Mivel minden fajnak, és minden egyednek sajátos az étkezés közbeni éneke, a tudósok azt remélik, hogy a dalok tanulmányozása segít majd felfedezni nekik a majmok nyelvének eredetét.
