A kutyaevő ünnep már nemcsak a nyugati országokban vágja ki a biztosítékot, de tavaly például már a helyiek is tiltakoztak a fesztivál miatt. Egy korábbi gyűjtés szerint 13 ország van, ahol – bár főleg a szegényebb területekre jellemző, de – a mai napig legális a macska és a kutya húsának fogyasztása.
Indonéziában a kutyahús evését főleg a Batak Toba törzshöz tartozó emberekkel kötik össze, ugyanis nekik van egy olyan hagyományos ételük, amit saksangnak hívnak és ami lényegében egy, a háziállatból készült pörkölt. Mexikó érintettsége azért sem meglepő, mert az aztékok a húsuk miatt tenyésztették az állatokat, amik egyébként a Kolombusz előtti korszakban a fazekasműveken is feltűntek. Bár a Fülöp-szigetek fővárosában, Manilában a törvény különösen tiltja a kutyák megölését és árusítását, akadnak kivételek: például ha azt kutatási vagy populációt szabályozó célból teszik.
Polinézia 1769-ben került először kapcsolatba az európaiakkal, az akkori feljegyzések szerint főleg Tahitin, de a szigetegyüttes többi részén is fogyasztották a kutyákat. Tajvanon főleg télen esznek kutyát és leggyakrabban a fekete színűeket, ugyanis azt hiszik, az segít nekik megőrizni a testhőmérsékletüket. Ha Koreában jártok, ne rendeljetek gaegogit vagy bosintangot, ugyanis előbbi szó szerint kutyahúst jelent, utóbbi pedig egy levest, aminek ez a fő alapanyaga. A főleg nyugati kutyakedvelők (mármint a tartást és nem a fogyasztást tekintve) utálata miatt ez az étel eléggé ellentmondásos az országban.
Sajnos európai ország is szerepel a listán, méghozzá pont Svájc az. Az Express még tavaly is arról cikkezett, hogy aktivisták szeretnék elérni azt, hogy legyen illegális a kutyák és macskák fogyasztása, utóbbit egyébként gyakran karácsonykor, boros-fokhagymás szaftban sütik meg. A kutyahúsnak gyógyerőt is gyógyítanak, és egyedül akkor tiltott megölni az állatot, ha azt olyan kegyetlenül teszik, hogy az feleslegesen szenved. Vietnamban szinte minden régióban fogyasztják, északon pedig egyenesen exkluzív és drága vacsorának számít az éttermekben. Bár az Északi- és Déli-sark környékén (például Szibériában, Alaszkában, Grönlandon vagy éppen Észak-Kanadában) a szánhúzókutyákat főleg A-ból B-be eljutásra használják, alkalmanként el is fogyasztják őket, ha éppen vészhelyzet van, és nincs kéznél más ennivaló.
