Rakoncátlan, tanulékony és nagyon szociális állat a farkas – mondja Bea, aki 13 éve ismerkedett meg velük közelebbről. Ekkor döntött úgy, hogy részt vesz az ELTE Etológiai (állatok viselkedésével foglalkozó) Tanszékének kísérletében.
A több éves projekt keretében minden vállalkozó kapott egy kölyökfarkast. 3-4 hónapig az otthonukban kellett együtt élni a kis állattal, nem véletlenül:
A farkas ösztönéből adódóan fél az embertől, ezért kell kézzel, cumisüveggel felnevelni, hogy együttműködővé váljon. 4-5 naposan veszik el az anyjától, így felnőttként is elfogadja azt az egy embert, akivel kölyökkorában kapcsolatot alakít ki. Fontos, hogy minél több emberrel találkozzon, minél több inger érje. Én is mindenhová vittem magammal a kisfarkast: moziba, színházba, villamosra, akár egy ölebet. Persze, csak amíg nagyon picike volt.
A második generáció után úgy döntöttek, legyen kontrollcsoport is: a nevelők egy menhelyi kiskutyát is kaptak. Amikor a farkasok elérték a 4 hónapos kort, a résztvevők egy gödöllői kiképzőközpont gondjaira bízták őket, nem utolsó sorban a lakásuk és a személyes tárgyaik védelmében. A kontrollcsoportot jelentő kutyus a mai napig Beával van.
Az ember is csipogós játék
Bea az elválás után is kijárogatott Gödöllőre. Közben elkezdett kutyaiskolai képzéseket tartani, segítőkutyákkal foglalkozni. 2007-ben aztán az egyik kutató megkereste, hogy szeretne farkaskutató intézetet alapítani Ausztriában. Bea egyből elfogadta a felkérést, így lett képzéskoordinátor a Wolf Science Centerben, ahol aztán 5 év során összesen 18 farkast nevelt fel.
Fontos, hogy mi partneri, nem pedig dominancia alapú viszonyt alakítottunk ki a farkasokkal. Nem az alfahím szerepét vettük fel, ehelyett azt akartuk elérni, hogy együtt dolgozzanak velünk. Persze, szabályok voltak, de az emberekre nézve is. Soha nem vettünk el tőlük semmit, azt se, amit elloptak:
amikor például forgattunk velük, az állványos mikrofonon lévő szőrös pamacs volt a világ legjobb játéka. Ráadásul egy farkas 10 másodperc alatt rág el bármilyen kábelt. Jellemző volt az is, hogy ha kinn ültem az Alpokban a tűzforró teámmal, szerettek fejest ugrani bele. Nem szóltam rájuk. Kivártam, amíg belenyomják az orrukat, utána úgysem csinálták többet.
Ritka, aki nem riad meg, ha egy 50 kilós állat váratlanul belecsíp hátulról. Így hamar megtanulták, hogy a nőkből könnyű “csipogós játékot” csinálni.
Beáék kerülték a konfliktushelyzetet: ha az állatok nem engedelmeskedtek, inkább visszaküldték őket a kifutóba unatkozni.
Az állatkerti és a vadasparkban élő farkasok csak a kifutót ismerik, mi meg csodálkozunk, hogy unalmukban agresszívvá válnak ezek a kíváncsi lények
– mondja. Ehhez képest az osztrák kutatóközpontban 4000 négyzetméteres kifutó állt 4-5 állat rendelkezésére, és 3-4 hetente megcserélték őket. Emellett rendszeresen sétáltatták őket pórázon is.
Pacsit ad, számol, tabletezik
A Wolf Science Centerben viselkedésvizsgálatokat és különböző intelligenciateszteket is végeztek a farkasokkal. Utóbbiaknál többnyire az elrejtett jutalomfalat motiválta az állatokat, amihez kreatív módon, az önálló gondolkodást serkentő feladatok által kellett hozzájutniuk.
A kiképzett farkasok már 20-25 parancsszót ismertek. Képesek voltak futószalagot használni egy külön erre épített, hatalmas futópadon, amire a különböző terheléses vizsgálatokhoz volt szükség. Tudtak pacsit adni, forogni, felszólításra helyben maradni – talán ez utóbbi volt számukra a legnagyobb kihívás, de a fotósok nagy örömére teljesítették.
Ezt is meg tudtuk velük csinálni, ahelyett, hogy atomjaira szedték volna a masinát
– büszkélkedik Bea.
Kiderült, hogy a farkasok a mennyiségbecslésre is képesek. A kutatók két hengert használtak a kísérlethez: az egyikbe sajtdarabokat, a másikba száraztápot tettek. Az állatnak ezt követően egy kart kellett betolnia vagy kihúznia, hogy jelezze, szerinte melyikben van több.
A farkasképzőkhöz néha csatlakoztak önkéntesek is, hogy megsétáltassák az állatokat. Többen rá is csodálkoztak, hogy milyen jól neveltek:
Úristen, a kutyám se megy ilyen szépen pórázon!
Igen ám, mondja Bea, de amíg a kutyától ez bármikor elvárhatjuk, a kisfarkast 6 hetes korától kell szoktatni rá, hogy ne rohamozzon meg bármit az utcán, ami felkelti az érdeklődését.
“Falnak megyek, ha kutyának nézik őket”
Bea nem győzi hangsúlyozni: a farkasok vadállatok, akikből soha nem faragunk kutyát. Példának egy szélsőséges, tragikus eset kerül szóba: 2012-ben Svédországban egy gondozó egyedül ment be az általa kézzel nevelt állatok közé a kifutóba.
Természetesen nagyon ritka, hogy ilyen szerencsétlenség bekövetkezzen, és a trénerek sok mindenben hibáztak az állatok kezelése során. Az sem megengedhető, hogy valaki egyedül menjen be 10 farkashoz. Egy falkát irányítani pedig karizmatikus egyéniség kell, nem alkalmas rá mindenki. Fontos, hogy érzékeljük azt is, mikor van az állatnak jó napja, és mikor érdemes békén hagyni.
A farkasok nem vérengző fenevadak, de vadállatok. Erről nehéz meggyőzni az embereket, ha látják, hogy ülnek, fekszenek, pacsiznak. Azt gondolják: olyanok, mintha szép fekete németjuhászok lennének. Ez azonban távol áll a valóságtól.
Azért arra is van példa, hogy lojalitást mutatnak a nevelővel szemben:
Történt olyan is, hogy friss bokasérüléssel mentem be közéjük. Sokan gondolják, hogy ugranának a vérszagra, a sántító ember látványára is. A farkasok odajöttek, megszaglásztak. Egy megegyezéses jellel (a pofa eltolásával) jeleztem az alfának, hogy ezt nem szeretném. Innentől békén hagyott, és távol tartotta tőlem a többieket is.
Az ausztriai Science Centerben is volt kutyákból álló kontrollcsoport: a velük folytatott kísérletek élesen rávilágítottak arra, milyen sok a különbség a két fajta közt. Bea szerint hiába tudnak keveredni egymással, igazából összehasonlíthatatlanok.
Néhány lényeges különbség farkasok és kutyák közt:
- Az talán senkinek sem meglepetés, hogy a kutya veleszületetten preferálja az embert, keresi az emberi arcot. A farkas ösztönös reakciója azonban az embertől való rettegés – ezért is olyan fontos, hogy pici korától hozzászokjon a gondozóhoz.
- A kutya kommunikációját könnyű értelmezni, mert az emberéhez alkalmazkodott. A farkasnál gyakran nehéz megfejteni, mit szeretne.
- A farkas szociális lény: olyannyira létszükséglete a falka, hogy a magányos farkasok túlélési rátája egy év alatt van. Ha például lesántul az állat, képtelen egyedül vadászni. Kóborkutyák azonban több ezer éve élnek a falvak környékén. “Köszönik szépen, de nem kell a falka, hogy kibontsanak egy kukás zsákot” – mondja Bea.
- A kutya más túlélési stratégiát fejlesztett ki, mint a farkas: támaszkodik az emberi segítségre. Ennek köszönhető, hogy a farkas sokkal erősebb problémamegoldásban, például jobb megfigyelő, mint a kutya – ez a vadászathoz elengedhetetlen. A kísérletek során a kutyáknak és farkasoknak is demonstrálták, hogyan szedjék ki a húst egy kallantyúval lezárt dobozból. A kutyák 90 százaléka képtelen volt kinyitni, míg a farkasoknál 90 százalék sikerrel járt. Ráadásul az utóbbiak ugyanazzal a módszerrel próbálkoztak, amit a bemutatóban láttak.
- A farkasok (kölyökkoruk után) nem otthon tarthatóak, hiszen nem háziállatok.
Sokan jönnek azzal, hogy “de jó lenne otthonra egy farkas”. Pedig azért csináltuk a kutyát a farkasból, mert ő tud társként funkcionálni. Így születik. Nem kell álmatlan éjszakákat eltölteni vele, mert éjjel kettőkor partizni akar. Azért tartunk kutyát, mert azt jó tartani. Farkast, tigrist, csimpánzt nem jó tartani.
Nyáron a legcukibbak
Tévhit az is, hogy a farkasok hierarchiája megboríthatatlan: ez szituációfüggő, nincsen kőbe vésve. Vannak egy rangsorszintű egyedek is. Ha például az alfát nem érdekli a kifutóba bedobott labda, odaengedi bármelyik másik állatnak.
Érdekes az is, hogy a kutyákkal ellentétben a farkasokat hidegen hagyják a nőstények a párzási időszakon kívül. Míg a kutyák egész évben szaglásznak a nőstények után, a farkasoknál a tüzelési időszak február-március körülre tehető. A nyár eleje már a kölykök gondozásának időszaka:
Ilyenkor, megváltozott hormonális állapotban nagyon cukik lesznek a farkasok: minden behódoló, nyüszögő kisállatot elfogadnak más fajokból is.
A farkasoknál a kölyökstátusz 7-8 hónapig, míg a kutyáknál kevesebb ideig, 4-5 hónapig tart. Ezt követően tagozódnak be a kisebbek a felnőtt közösségbe. Érdekes, hogy mind a farkasok, mind a kutyák kitüntetetten bánnak a testvéreikkel, mindegy, hány taggal bővül ki a falka.
Ritkán, de az is lehetséges, hogy az embergyereket közel engedjék hozzájuk:
Bea azt mondja: sokat tanult a farkasokról és a farkasoktól, ezt a tudást azóta a kutyaképzésben is kamatoztatja.
