Minden 5 évvel ezelőtt, 2011-ben kezdődött: Rob Greenfield még csak 25 éves volt, amikor úgy döntött, itt az ideje, hogy 180 fokos fordulatot vegyen az élete.
Egy helyütt azt írta, hogy nem egy hirtelen megvilágosodásról vagy felismerésről volt szó és szerencsére halálközeli élmény vagy tragédia sem érte. Üzleti vállalkozása sikeres volt, beutazta a világot, az egészségére sem lehetett panasza és épp csak áttette főhadiszállását Wisconsinból Kaliforniába. Mégis boldogtalannak érezte magát.
De mi késztette valójában a változtatásra? Ahogy fogalmazott, “a 21. század valóságának ébresztő ereje”. Izgalmas dokumentumfilmeket és könyvek kerültek az útjába, amelyek rövid idő alatt ráébresztették, hogy számos, napi rutinná vált tevékenységével nemcsak a természeti, de a társadalmi környezetét is károsítja.
Egészen addig bele sem gondolt, hogy milyen történet húzódik meg a naponta elfogyasztott étel és ital, az autójába vég nélkül pumpált üzemanyag, az elhasznált elektromos áram vagy a kukába dobott szemét mögött. Úgy érezte, hogy az egyébként teljesen átlagosnak tekinthető amerikai életmódjával túl sok szennyeződésért, pusztításért és egyenlőtlenségért felelős.
Azt gondolhattam volna, hogy az előttem álló feladat túl nagy, hogy megoldjam. Úgy is dönthettem volna, hogy nem kell változtatnom, hiszen a körülöttem lévők mind ugyanezt teszik. Úgy érezhettem volna, hogy annak a terhe, amiről tudomást szereztem, összenyom vagy a terveim feladására késztet. Ehelyett inkább izgalomba jöttem. Alig vártam, hogy leleplezzem az igazságot és őszinte életet éljek. Izgatott lettem, hogy visszakapom az életemet a nagyvállalatok és a félrevezető reklámjaik fogságából. Büszke szerettem volna lenni az életemre, ahelyett, hogy a félelemtől és szorongástól gombócot érezzek a gyomromban.”
Tudta, hogy hosszú út áll előtte, úgyhogy nem kapkodott, apró lépésekkel indult, hétről hétre változtatott valamit. Összeírta például, hogy milyen átalakításokat szeretne a táplálkozásában, illetve ezzel együtt a konyhájában, és csak azt tűzte ki maga elé célul, hogy hétről hétre lefarag egy tételt a listából.
Olyan kézenfekvő újításokkal kezdte, mint a műanyagzacskók használatának kiiktatása, és ügyelt rá, hogy az eldobható, feleslegessé vált használati tárgyaitól is megszabaduljon. Idővel az autóját is pedálhajtású járműre cserélte.
Száz és száz kisebb-nagyobb változtatást eszközölt, mindegyik után egyre elszántabbnak érezte magát a következőre.
Több újítása összetettebb hatással is járt: az egyik célkitűzése például az volt, hogy a rendszeres hipermarketbeli bevásárlások helyett (amelyeknek sok feleslegesen megvett, végül megromlott és a kukában kikötő élelmiszer lett az eredménye), helyi termelőktől, gyártóktól vásároljon. Mivel időközben eladta az autóját, hogy kevesebb üzemanyagot használjon és kevesebb pénzt költsön annak a fenntartására, a távoli bevásárlóközpontba való eljutása és így a nagyobb bevásárlások kivitelezése nehézkessé vált, ezért kénytelen volt mindig csak annyi élelmiszert venni, amire valóban szüksége van és amit haza tud szállítani biciklijén vagy tömegközlekedéssel.
Hogy ezek a változások valóban gyökeret eresszenek az életében, 2013-ban úgy döntött, hogy bambuszbiciklijével keresztülszeli az Egyesült Államokat, mégpedig nem akárhogy: a gyakorlatba átültetve mindazt, amiről korábban hallott vagy olvasott, útja során a lehető legkisebb ökológiai lábnyomot hagyta maga mögött.
Ez azt jelentette, hogy
Egy évig a legkülönbözőbb természetes módokon oldotta meg a napi tisztálkodást:
Közben pedig elmerült a fenntartható gazdálkodás témakörében: organikus farmokat látogatott meg, a fenntarthatósággal, környezetvédelemmel foglalkozó nonprofit szervezeteket keresett fel és számos új barátra lelt:
A 4700 mérföldnyi kerekezés alatt nagyjából 600 liter vizet és kevesebb, mint 1 gallonnyi (3,78 liter) gázt használt fel, soha nem kapcsolt villanyt, kevesebb, mint 1 kilogrammnyi szemetet termelt és közel 136 kilogramm kidobásra ítélt, valójában pedig még bőven fogyasztható ételt evett meg az élelmiszerboltok szemeteseiből.
Számításai szerint ez 80-szor kevesebb víz, 200-szor kevesebb mennyiségű szemét, 600-szor kevesebb fosszilis energiahordozóból való forrás és 1000-szer kevesebb elektromosság, mint amennyit egy átlagos amerikai 1 év alatt elhasznál.
Nagyon extrém kaland volt, de rá kellett döbbennem, hogy az átlagos amerikai élet is elég extrém. Én csak a skála másik oldalát próbáltam ki, hogy lássam, ez lehetséges-e és, hogy rámutassak a visszásságokra.”
Útjáról és későbbi kezdeményezéseiről a legnagyobb médiumok, többek között a BBC, a USA Today, a Fox News, a The Guardian vagy a Men’s Health is hírt adtak, az átélt izgalmakról és tanulságokról pedig“Dude making a Difference” címmel Rob később könyvet írt.
Reméli, hogy története és szemléletmódja másokat is arra inspirál majd, hogy a Föld még rendelkezésre álló energiaforrásaival való kapcsolatukat átgondolják.
“Jó hír, hogy nem kell olyan őrültségeket tenned, mint amiket én tettem az utam során, hogy megváltoztasd az életed. Egyszerű változtatásokon múlik minden, amelyeket otthon, a kisebb közösségekben, a barátaiddal vagy a családod körében véghezvihetsz. Ez egy hihetetlenül kifizetődő és izgalmas utazás lehet és remélem, hogy a könyvem inspirálni fog abban, hogy a kezdő lépést megtedd.” – nyilatkozott korábban. Ha a könyvet nem is szerzitek be, Rob kalandjait a blogján és a Facebook oldalán is követhetitek.
Talán ti is kedvet kaptatok a változ(tat)áshoz? Egy kis bátorságot és erőt azért még gyűjtenétek előtte?
A ráhangolódáshoz ajánlom figyelmetekbe ezt az egyszerű, ám annál finomabb, citromos-kapros kesudiószósszal nyakon öntött édesburgonyát.
A krumplipucoláshoz pedig mi más szólhatna, mint örök szerelmem, Eddie Vedder igazán témába vágó dallamai Sean Penn zseniális filmjéből:
Sült édesburgonya citromos-kapros kesudiószósszal
Hozzávalók:
- 60-70 dkg édesburgonya, félbevágva vagy felszeletelve
- ½ bögre nyers kesudió, előzetesen legalább 4 órára beáztatva
- 1/2 citrom leve
- 1/3 bögre friss kaporlevél
- ½ bögre víz
- ½ teáskanál só
- ¼ teáskanál bors
A kesudiót éjszakára, de legalább 4 óra áztassuk be. A sütőt melegítsük elő 200 C fokosra, egy sütőpapírral kibélelt tepsiben pedig helyezzük el a félbevágott vagy felszeletelt burgonyákat, majd körülbelül 20 percre helyezzük őket a sütőbe. Ezután fordítsuk meg, és további 10 percig, de legalábbis addig süssük, amíg kellően megpuhultak és megpirultak.
Amíg a burgonya sül, készítsük el a szószt: turmixgépben vagy konyhai botmixerrel alaposan dolgozzuk össze a hozzávalókat, sózzuk-borsozzuk ízlés szerint. Egy serpenyőben akár meg is melegíthetjük a szószt, de szobahőmérsékleten is kiválóan passzol a sütőből frissen kivett, még meleg édesburgonyához.
Jó étvágyat!
(Forrás: http://ecowatch.com/2016/05/13/rob-greenfield-dude-making-difference/ és http://www.nutritionistinthekitch.com/roasted-potatoes-with-creamy-lemon-dill-sauce/)
