Élet-Stílus

Elektromos székkel közlekedik, de a táncnak köszönhetően lábra állt

Pál Anna Viktória
Haszon Zsófia
Pál Anna ViktóriaHaszon Zsófia

2016. 04. 29. 07:00

Három hónapos korában egy lejárt szavatosságú oltás végleg megváltoztatta Tóth Károly életét. Az injekció visszafordíthatatlan folyamatot indított el a szervezetében: megsérült a perifériás idegrendszere, ami a végtagokat, és a beszédet, vagyis a finom motorikus mozgásokat irányítja. Emiatt nehézkesen jár, hamar kifullad, és a beszédhangokat sem tudja tisztán kiejteni. Karcsi ettől függetlenül boldogan éli világát. Diplomát szerzett az ELTE-n mint történelem szakos bölcsész, illetve elvégezte a Károli Gáspár Református Egyetem Színháztudományi mesterszakát. De ami a legfontosabb, már nyolc éve része az életének a tánc. Igen, a tánc.
Korábban a témában:

Én már elfogadtam az életemet és magamat olyannak, amilyen vagyok.

Mondja Karcsi, amikor arról kérdezem, milyen viszonyban áll betegségével. Minden túlzás nélkül állíthatom, hogy az elégedetlenség, szomorúság, vagy fásultság legapróbb jelét sem éreztem rajta interjú közben.

És akkor még nem is láttam a színpadon…

Fotó: Pál Anna Viktória

A budapesti fiú már a beszélgetés elején leszögezi, szívesen beszél a problémájáról, de szeretné, ha nem testi fogyatékosságára helyezném a hangsúlyt. Nehéz ügy ez, de megértem.

Karcsi nem azért választott művészi pályát, hogy sajnálják, hanem mert így tudja a leginkább kifejezni magát, egyszerűen ez érdekli.

A tánc szeretete a gimnázium végén érintette meg, de a művészetek már gyerekként vonzották. Korábban verseket, drámákat is írt, sőt, Facebook oldalán mind a mai napig jelennek meg írásai. Jelenleg a Nem Adom Alapítványnál  dolgozik.

Karcsi előadói karrierje nyolc éve az Artman Mozgásterápiás Művészeti Közhasznú Egyesület Táncánia nevű csoportjában indult el. A szervezet értelmi fogyatékossággal élő, valamint mozgásában korlátozott emberek fejlesztésével foglalkozik, ám mivel sokan vannak, akik lelkükben előadóművésznek születtek, az egyesület tanárai úgy gondolták, a fellépéshez is lehetőséget kell biztosítani. Így született meg a Kétség című kortárs duett, amit a fiú Gyulavári Ágnes táncterapeutával ad elő.

Fotó: Pál Anna Viktória

A fiatal táncos ebben a tízperces darabban kezdte igazán kinőni magát. Az improvizációt felváltotta a jóval kötöttebb koreográfia. Így amikor eldöntötte, újabb szóló táncot tanulna, már kitűzött cél volt, hogy ebbe az irányba fejlődjön tovább.

Jelenleg Varga Krisztina koreográfussal dolgoznak együtt.

Megkérdeztem Karcsit, hogy mi foglalkoztatja mostanság, amire azt felelte, hogy a nagy ellentétpárokon gondolkodik sokat, mint a születés és halál, az ép és sérült. Úgyhogy ez volt a kiindulópont, amiből aztán létrejött egy tízperces filozofikus kortárs darab, Ébredés címmel. Olyan, mintha egy valódi reggelt látnánk, de inkább a teremtés körül forog a gondolatiság. A vízben való élet, az élőlények a Földön, hogy mi mozgatja a világot, agresszió, szeretet, reprodukció, hierarchia, ilyen gondolatokat próbálunk bemutatni.

Fotó: Pál Anna Viktória

A fiú alapvetően könnyedén tanul koreográfiát, remekül emlékszik még hetek elteltével is, hogy melyik lépés után mi jön – folytatja Krisztina.

Karcsinak a megfelelő kivitelezéshez kell intenzívebb gyakorlás, a teljesen egészséges táncosokhoz képest, hiszen előfordulhat, hogy a teste nem engedelmeskedik maradéktalanul a szándékainak.

Az állapotom miatt több energiát és izommunkát igényel, hogy megfelelően tudjam kontrollálni a mozgásomat

–  magyarázza Karcsi.

Fotó: Pál Anna Viktória

Laikusként azt gondolhatnánk, hogy egy koreográfusnak borzasztó nagy kihívás mozgásában akadályozott művészt tanítani, ám Varga Krisztina gyorsan eloszlatja ezeket a prekoncepciókat.

Korábban nem foglalkoztam Karcsihoz hasonló táncossal. Szegeden három évig tanultam gyógypedagógiát, de táncot soha nem tanítottam a gyakorlati időm alatt, ráadásul főként értelmileg akadályozott vagy szociálisan hátrányos helyzetű fiatalokkal találkoztam. A Színház- és Filmművészeti Egyetemen viszont gyakran kellett az osztálytársaimnak koreográfiát betanítani, és ezekből a próbafolyamatokból rengeteget tanultam. Tizennégyből csupán ketten-hárman rendelkeztünk táncos előképzettséggel. Általánosságban is elmondható, hogy hiába teljesen ép valakinek a teste, ha nem tud jól lekövetni táncos mozdulatokat és nehezen jegyzi meg a lépéseket. Örömmel vállaltam a Karcsival közös munkát, mert nagyon kíváncsivá tett a dolog, de azt kell mondjam, ha más lett volna a felkérő, nem sikerült volna ilyen jól a munkafolyamat.

Persze voltak mozdulatok, amiket kivett a koreográfiából, és volt, amiket erőltetett, mert úgy látta, van értelme gyakorolni. Sőt, előfordult, hogy Karcsi egy-egy önkéntelen gesztusa része lett az produkciónak.

Fotó: Pál Anna Viktória

Karcsi művész, azért áll színpadra, mert itt érzi teljesnek magát, mégsem szabad elfelejteni, hogy számára a mozgás komoly fejlesztő hatással is bír.

Az önálló felállást például ezen koreográfia elsajátítása közben tanultam meg. A fal mellett eddig is fel tudtam egyenesedni, és a lakásban is gyalog közlekedek, de most egyre jobban megy, hogy csak úgy magamtól, segítség nélkül felálljak.

Fotó: Pál Anna Viktória

A fiú elektromos székkel jár-kel a városban, így ugyanis biztonságosabb. Nem kell attól tartania, hogy belelép egy gödörbe, vagy valaki fellöki rohanás közben. Plusz nagyon hamar kifullad viszonylag rövid sétától is – meséli.

A színpadon viszont minden megváltozik. Tánc közben előkerülnek a rejtett művészi tartalékaim, és még egy tízperces előadást is bírok szuflával.

Karcsi a Tánc Világnapján, április 29-én mutatja be legújabb produkcióját a Baross utcai Nem Adom Fel Café&Bar-ban, este hét órától.

További közreműködők:

Zene: Szervác Attila

Animáció: Szapu Dániel

Fotó: Pál Anna Viktória
vissza a címlapra

Kommentek

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.