Alex Valentine mindössze 21 évesen kapott stroke-ot egy félmaraton lefutása közben. Az orvosok kénytelenek voltak darabokat kivágni a koponyájából, hogy enyhítsék a nyomást az agyán.
Kicsit szédelegtem az elején, de azt hittem, a fáradtság miatt van. Aztán a testem egyik fele nem kapott már jelet az agyamtól és elvágódtam
– emlékszik vissza.
Alex a Leeds-i félmaraton tizedik mérföldjénél járt, amikor bekövetkezett a tragédia. A teste fele lebénult, csak kerekesszékkel tud közlekedni. Újra kellett tanulnia a beszédet és a fürdőszoba használatát is. Mankó segítségével próbál járni, de továbbra sem tett le arról, hogy egy nap újra futni kezdjen.
Hat hónapot töltött egy neurológiai központban, ahol egy sisakot viselt, hogy a koponyája nyitott részét védje. A tévéből kellett néznie a nyári fesztiválokat, amin a barátai részt vettek. A sok szomorúság ellenére a fiúban mégis volt elég erő, hogy újra edzeni kezdjen.
Sokat evezek, de a cél továbbra is a futás lenne. Nem hiszem, hogy egy újabb stroke-tól kéne tartanom
– mondja Alex, aki elektrotechnikát tanul, és a jövőben szeretne hozzá hasonlókon segíteni a találmányaival.
Minden napért hálás vagyok, amikor egyedül tudok felkelni és megmosakodni. Korábban annyi mindent vettem magától értetődőnek. Ez a tapasztalat egyszerre volt frusztráló és nagyon jellemformáló is
