Fa, pörkölés, oxigén
A hordók zöme tölgyfából készül. Előfordulhat akác- eper- kőris- vagy gesztenyehordó is a pincékben, de a tölgy a legkedveltebb. A különböző fafajok más-más jegyekkel gazdagítják a bort. Közös vonásuk a fanyar, nyers ízhatás, ami egyszerűen a faanyagból ázik ki a borba.
A fás ízeknél feltűnőbbek azonban a “pörkölési aromák”. Ezek a hordó belső, kiégetett felületéből származnak. Ha füst, grillázs, pirítós, kávé, csokoládé jut eszedbe a borról, az innen származik.
A harmadik folyamat a hordós érlelés során, hogy a bor a fa pórusain keresztül lassan oxidálódik. Ezáltal átalakul, fejlődik, nemesedik.
Méretkérdés
Fontos információ, hogy hány literes hordóban tartották borunkat. Minél kisebb a hordó, annál nagyobb az űrtartalmához viszonyított belső felülete. Egy pici, 100 l-es hordó belső felülete 1,69 m2. Egy 5000 l-es nagy hordó esetében 100 l borra már csak 0,38 m2 felület jut. A kis hordók ezért intenzívebben befolyásolják a bennük érlelt bor ízét.
Új seprű jól seper
Az ízek a hordó dongáiból kiáznak a borba. Minél tovább van benne a bor, annál több íz oldódik ki. Az első 3 évben, amíg újnak számít, a hordó erős fűszerességgel ajándékozza meg a bort. Utána évről- évre enyhébbek lesznek ezek az ízek. Egy 20-30 éves, öreg hordóban a fás ízeket és a lassú oxidálódást ugyanúgy megkapja a bor, de a füstös fűszerességet már nem. Hogy ez jó vagy sem, az ízlés dolga: ki melyiket szereti.
Úri huncutság: a barrique hordó
A “barrique” (ejtsd: barik) egy különleges hordótípus. 225 l-es űrtartalmával kicsinek számít. Csak a legjobb minőségű tölgyből készülhet. Jellegzetes, intenzív vaníliás ízt ad a bornak. A ’90-es évek végén nagyon felkapott lett hazánkban – talán túlságosan is. Sok borászat akkor is alkalmazta, amikor nem volt indokolt. Ma már kevesebben, helyesebben használják vörös- és fehérborokhoz egyaránt. Valójában örökzöldnek mondható: a barrique érlelésű vörösborok mindig népszerűek.
