Végül csak kibírtam majdnem 3 napon át vízen, natúr rizsen, illetve később némi zöldséglevesen és bár a tavaszi panchakarma tisztítókúrámnak még csak a harmadik heténél tartok, már most érzem a testemben az őszi-téli hónapok során felgyűlt salakanyagok távozásával járó, frissítő változást.

Ahogy egy korábbi bejegyzésben említettem, az ilyen ájurvédikus kúrák kiváló támogatója a heti rendszerességgel történő olajos (többnyire szezámolajos) masszázs, illetve a gyógynövényes gőzzel történő izzasztás, az ún. svedana. Újdonság, hogy ájurvéda masszőr-terapeutám javaslatára, a korábban 5 hetesre tervezett, a kapha dósa túlsúlyának kiegyenlítésére irányuló diétámat olyan jól tartottam, hogy már 3 hét után abbahagyhattam, így a következő 7 hétben – egy 3 napos böjtöt követően – hozzáláthatok a vata dósa fokozott hatásának csökkentéséhez is.

Mindezt azért, hogy a három dósa (vata, pitta, kapha) az alapvetően étrendbeli változtatásokon alapuló tavaszi méregtelenítő kúrám után a testtípusomnak megfelelő megoszlásban legyen majd jelen a szervezetemben.

De hogy mik is ezek a rejtélyes ájurvédikus kifejezések? Mindazoknak, akik csak most kapcsolódtak volna be, íme egy rövid kivonat a dósákról Amadea Morningstar “Ayurvedikus konyha nyugatiaknak” című könyvéből:

A több ezer éves ájurvéda elvei alapján az öt elem közül kettő állandó, három pedig folyamatosan, ciklikusan változik. Az éter alapvetően nagyon keveset változik, csakúgy, mint a föld elem. Az éter teszi lehetővé az összes többi elemnek, hogy manifesztálódjon. A testünkben ez a “tér” a húgyhólyag, a tüdő, a gyomor, stb. Az éter elem leginkább a keserű ízben jelenik meg. A tűz, a víz és a levegő viszont folyamatosan mozgásban van: elég csak a légmozgásokról, szélről, felhőzetről, tornádókról naponta érkező tájékoztatásokra gondolni. A levegő a “cselekvő éter”, ájurvédikus szempontból ez működteti az összes testfunkciót. Szorosan kapcsolódik az aggyal, a béllel és az idegrendszerrel, és ezen keresztül az érzésekkel. Mint ahogy a szél a természetben, úgy hordozza az öt elem üzeneteit is a levegő a testben. A levegő elem többnyire a csípős, keserű és kesernyés ízben van jelen. A víz változékonyságát is nyomon követhetjük: eső, hóesés, ködszitálás, nyirkos levegő, stb. A víz szintén áramlik, és hatalmas területet borít el a Földön. A testünk szintén jelentős mennyiségben tartalmaz folyadékot. Amikor a víz tiszta, az élet lágyan, élvezettel mozdul, amikor kevésbé tiszta, az immunrendszer küzd, e vér elgyengülhet, a vese bajlódik – és velük mi is. Amikor túl sok víz halmozódik fel a szervezetünkben, végtagjaink feldagadnak. Ha viszont túl kevés, szöveteink idő előtt megöregszenek és kiszáradnak. A víz az édes és a sós ízekben van jelen. A tűz elemről a hőmérsékletváltozásokon keresztül hallunk sokat, a táplálkozást illetően pedig egyfajta átalakító energia. Nyers zöldségek válnak levessé hatására, a gabonákból pedig például desszert készül. Az ájurvéda szerint ennek az elemnek köszönhető, hogy képesek vagyunk az agni, az emésztő tűz segítségével az elfogyasztott táplálékot megemészteni. Ha megfelelő arányban és mennyiségben van jelen a szervezetünkben a tűz elem, akkor az emésztésünk hatékony, jó. Ha túl kevés, felszaporodik bennünk a méreganyag, ha túl sok, akkor az ételek túl gyorsan futnank végig rajtunk, esetleg gyulladás kíséretében. A tűz három ízben játszik szerepet: savanyú, csípős, sós. Az ájurvéda tanai szerint a Hold, a Nap, a szél, a levegő, a tűz és a víz folyamatosan körülöttünk vannak, a három dósa alakjában állandó részesei makro- és mikrokozmoszunknak. A három dósa egyfajta szubsztancia, amely a saját belső egyensúlyunk szerinti megoszlásban jelenik meg bensőnkben. A vata dósa a levegő elemhez és az éterhez kapcsolódik, a testünkben az üreges szervekben (pl. vastagbél, hólyag, méh) található meg, egyúttal a mozgásban és a továbbításban van szerepe, mint pl. az idegingerület átadása és az érzékelés. A pitta a tűz elemhez kapcsolódik (és bizonoys mértékben a vízhez), a gyors átalakulásokért felelős és az emésztés során érhető tetten, elsősorban a gyomorsav és az epe estében. A kapha a víz és a föld elemhez köthető, nedvességet, tömeget, olajozást biztosít; megnedvesíti a belélegzett levegőt, az ételt, amit megrágunk. Ahol kiválasztás történik a szervezetben, ott a kapha jó eséllyel jelen van. Mindhárom dósa szerepe az egészséges egyensúly, az élet fenntartása a szervezetünkben.

Az a jó az ájurvédikus táplálkozásban, hogy az egyéni igényekre válaszol: mivel mindannyiunkban más-más arányban van jelen az öt elem, ezért mindannyiunknak más-más ételek tesznek jót.Azoknak, akik sok levegőelemmel bírnak (vata), több “földelő” hatású és kevés “levegős” ételre van szükségük (az alma, a brokkoli, a kelképoszta vagy a pattogatott kukorica például még inkább levegőssé tennék a vatát), míg a tüzes pittáknak nyugtató, hűsítő ételekre van szükségük. Ha egy eleve forró rendszerhez tüzet adsz, az gőzt, párát eredményezhet (ilyen például, amikor valaki azon nyomban izzadni kezd, ha fűszeres ételt eszik). Ugyanígy, a kapha típusnak a föld és a víz ellensúlyozására ropogós, könnyű, meleg, száraz ételek fogyasztása javasolt. Nehéz kekszek, kenyerek elnehezítik ezt a típust. Az ájurvéda rendszere azt is meghatározza, hogy az adott étel állaga, íze, egyéb tulajdonságai (pl. emésztés közben és emésztést követően kifejtett hatása) révén melyik típusnak javasolt és kinek kerülendő.

Tavaly után idén tavasszal is azért döntöttem a 10 hetes tisztítókúra végigvitele mellett, mert nálam kifejezetten működnek az ájurvéda elvei és módszerei. Az említett, a kúra részét képező három napos böjtöt leszámítva, tavaly ilyenkor bármifajta koplalás vagy a szervezetem egyéb sanyargatása nélkül egyrészt felesleges kilóktól, másrészt az évek során felhalmozott salakanyagoktól szabadultam meg egyszerűen és észrevétlenül, nem beszélve arról, hogy eddig nem tapasztalt mértékű energia szabadult fel bennem mind fizikailag, mind mentálisan.

Nyilván, kell hozzá némi önfegyelem, hogy erre az időre a testtípusunknak megfelelő ételek közül kerüljön ki a reggelink, ebédünk, illetve a vacsoránk, de ebbe egy-két hét alatt bele lehet jönni. Kezdetben én is az egyes ajánlott vagy épp tiltólistás zöldségek, gabonák, magvak, stb. listájával a kezemben jártam bevásárolni, de rövid idő alatt már fejből tudtam, mi az, amit ehetek és mi, az amit egy ideig kerülnöm kell. Való igaz, ha becsületesen tartani szeretnénk az előírásokat, nem lehet kikerülni, hogy javarészt saját magunk készítsük el a vacsoránkat vagy a másnapi munkahelyi ebédünket, mert még mindig az a legbiztosabb, de amint belejövünk a gyakorlatba, pillanatok alatt felismerjük már azt is, hogy egy-egy étterem menüjéből mely fogások illeszthetők be a diétába.

Ennek a kúrának köszönhetően kötöttem szorosabb barátságot a konyhával, kezdtem el benne otthonosan mozogni, valamint az ételek ízét és egyéb tulajdonságait illetően egy másfajta szemléletmódot elsajátítani. Emellett a szervezet emésztési, kiválasztási folyamatait is lehetőségem volt jobban megérteni, megfigyelni.

Dióhéjban az elmúlt napokban tartott böjtről (figyelem: ájurvédikus terapeutával való előzetes konzultáció vagy orvosi felügyelet nélkül senki ne álljon neki!): az első nap reggel 6 órakor egy kis adagnyi ricinusolajjal indítottam, majd mindhárom nap megadott időpontokban (kezdetben napi 2x, később 3x) kellett meleg vizet, egy kis adag főtt, natúr basmati rizst vagy épp zöldséglevest fogyasztanom – először mindenfajta fűszer nélkül, később viszont már némi sóval, majd kurkumával és édesköménnyel is lehetett ízesíteni. Ezeken kívül természetesen semmi mást nem lehetett fogyasztani. A böjt első napját vasárnapra időzítettem, igazi lustálkodós, otthon maradós, pihenőnapot tartva (melegvizes palackkal melegítve a májam környékét), míg hétfőn-kedden a napi irodai feladataim mellett folytattam (immár palack nélkül :-)). A legnagyobb kihívást az első nap jelentette, főleg amiatt, hogy kihasználva a szabadnapot, napközben a Kardamomra újabb finomságokról szóló bejegyzéseket szerkesztettem, illetve több cikket is olvastam táplálkozás témában. Az éhségérzet hétfő reggelre teljesen elmúlt, az ízekért (de legalább egy csipetnyi sóért) viszont majd megvesztem. Képzelhetitek, mennyire értékeltem az első, minimális mennyiségű sóval fogyasztható rizsszemeket. Akár a mesében:

Gyengének egyébként egyik nap sem éreztem magam, frissebbnek viszont annál inkább. Persze számos további, bármely böjttel együtt járó élménnyel is gazdagabb lettem: lemondás érzésének kezelése, az önuralom, a kitartás fejlesztése, befelé figyelés, stb., ezzel viszont most nem untatnálak benneteket.

A következő hetekben viszont annál több vatacsökkentő (azaz a testben felgyűlt levegő elemet mérséklő) ételt fogok majd készíteni, amt nagyon várok, mert jóval többféle gyümölcsöt vagy olajos magvat használhatok majd fel, mint eddig, a kapha (víz/föld) elem csökkentése esetében.

Ahogy említettem, a böjt második napjától már egy kis kurkumát is használhattam a rizs ízesítésére.

Ennek örömére most megosztom veletek az egyik kedvenc téli-tavaszi (fel)melegítő, emésztésserkentő italom receptjét. Reggel és este is nagyon jól tud esni, szívből ajánlom kipróbálásra. ♥

Kurkumás-mézes tej (“aranytej”)

Sokan sokféleképp készítik, én az alábbi összetevőket használom:

1,5 bögre növényi tej
0,5 bögre víz
1 teáskanál őrölt kurkuma
1 rúd fahéj
1 teáskanál frissen reszelt gyömbér
néhány szem feketebors
1 evőkanál méz
1/2 evőkanál ghí (tisztított vaj) – opcionális (nagy kedvencem, ezúttal a Múzeum körúti bioboltban vettem)

Valamennyi hozzávalót (a méz, illetve – ha használjuk – a ghí kivételével) tegyük bele egy kisebb lábasba, keverjük alaposan össze és forraljuk fel, majd ezután lassú tűzön még két-három percig főzzük. Miután levettük a főzőlapról, az italt egy teaszűrőn szűrjük/töltsük át a csészénkbe, majd keverjük bele a mézet is, illetve ízlés szerint a ghít.

Nyugodtan, magunkat kényelembe helyezve, még melegen ízlelgessük minden cseppjét – akár az előttünk álló napra hangolódva, akár este, a napi események lezárásaként.

Ki korán kel, aranyat lel

Kurkumás-mézes tej (“aranytej”)

Egészségetekre!

Ajánlott videó

Friss

Népszerű

Mielőbb cserélje le, ha ilyen routert használ