Végül csak kibírtam majdnem 3 napon át vízen, natúr rizsen, illetve később némi zöldséglevesen és bár a tavaszi panchakarma tisztítókúrámnak még csak a harmadik heténél tartok, már most érzem a testemben az őszi-téli hónapok során felgyűlt salakanyagok távozásával járó, frissítő változást.
Ahogy egy korábbi bejegyzésben említettem, az ilyen ájurvédikus kúrák kiváló támogatója a heti rendszerességgel történő olajos (többnyire szezámolajos) masszázs, illetve a gyógynövényes gőzzel történő izzasztás, az ún. svedana. Újdonság, hogy ájurvéda masszőr-terapeutám javaslatára, a korábban 5 hetesre tervezett, a kapha dósa túlsúlyának kiegyenlítésére irányuló diétámat olyan jól tartottam, hogy már 3 hét után abbahagyhattam, így a következő 7 hétben – egy 3 napos böjtöt követően – hozzáláthatok a vata dósa fokozott hatásának csökkentéséhez is.
De hogy mik is ezek a rejtélyes ájurvédikus kifejezések? Mindazoknak, akik csak most kapcsolódtak volna be, íme egy rövid kivonat a dósákról Amadea Morningstar “Ayurvedikus konyha nyugatiaknak” című könyvéből:
Azoknak, akik sok levegőelemmel bírnak (vata), több “földelő” hatású és kevés “levegős” ételre van szükségük (az alma, a brokkoli, a kelképoszta vagy a pattogatott kukorica például még inkább levegőssé tennék a vatát), míg a tüzes pittáknak nyugtató, hűsítő ételekre van szükségük. Ha egy eleve forró rendszerhez tüzet adsz, az gőzt, párát eredményezhet (ilyen például, amikor valaki azon nyomban izzadni kezd, ha fűszeres ételt eszik). Ugyanígy, a kapha típusnak a föld és a víz ellensúlyozására ropogós, könnyű, meleg, száraz ételek fogyasztása javasolt. Nehéz kekszek, kenyerek elnehezítik ezt a típust. Az ájurvéda rendszere azt is meghatározza, hogy az adott étel állaga, íze, egyéb tulajdonságai (pl. emésztés közben és emésztést követően kifejtett hatása) révén melyik típusnak javasolt és kinek kerülendő.
Tavaly után idén tavasszal is azért döntöttem a 10 hetes tisztítókúra végigvitele mellett, mert nálam kifejezetten működnek az ájurvéda elvei és módszerei. Az említett, a kúra részét képező három napos böjtöt leszámítva, tavaly ilyenkor bármifajta koplalás vagy a szervezetem egyéb sanyargatása nélkül egyrészt felesleges kilóktól, másrészt az évek során felhalmozott salakanyagoktól szabadultam meg egyszerűen és észrevétlenül, nem beszélve arról, hogy eddig nem tapasztalt mértékű energia szabadult fel bennem mind fizikailag, mind mentálisan.
Nyilván, kell hozzá némi önfegyelem, hogy erre az időre a testtípusunknak megfelelő ételek közül kerüljön ki a reggelink, ebédünk, illetve a vacsoránk, de ebbe egy-két hét alatt bele lehet jönni. Kezdetben én is az egyes ajánlott vagy épp tiltólistás zöldségek, gabonák, magvak, stb. listájával a kezemben jártam bevásárolni, de rövid idő alatt már fejből tudtam, mi az, amit ehetek és mi, az amit egy ideig kerülnöm kell. Való igaz, ha becsületesen tartani szeretnénk az előírásokat, nem lehet kikerülni, hogy javarészt saját magunk készítsük el a vacsoránkat vagy a másnapi munkahelyi ebédünket, mert még mindig az a legbiztosabb, de amint belejövünk a gyakorlatba, pillanatok alatt felismerjük már azt is, hogy egy-egy étterem menüjéből mely fogások illeszthetők be a diétába.
Ennek a kúrának köszönhetően kötöttem szorosabb barátságot a konyhával, kezdtem el benne otthonosan mozogni, valamint az ételek ízét és egyéb tulajdonságait illetően egy másfajta szemléletmódot elsajátítani. Emellett a szervezet emésztési, kiválasztási folyamatait is lehetőségem volt jobban megérteni, megfigyelni.
Dióhéjban az elmúlt napokban tartott böjtről (figyelem: ájurvédikus terapeutával való előzetes konzultáció vagy orvosi felügyelet nélkül senki ne álljon neki!): az első nap reggel 6 órakor egy kis adagnyi ricinusolajjal indítottam, majd mindhárom nap megadott időpontokban (kezdetben napi 2x, később 3x) kellett meleg vizet, egy kis adag főtt, natúr basmati rizst vagy épp zöldséglevest fogyasztanom – először mindenfajta fűszer nélkül, később viszont már némi sóval, majd kurkumával és édesköménnyel is lehetett ízesíteni. Ezeken kívül természetesen semmi mást nem lehetett fogyasztani. A böjt első napját vasárnapra időzítettem, igazi lustálkodós, otthon maradós, pihenőnapot tartva (melegvizes palackkal melegítve a májam környékét), míg hétfőn-kedden a napi irodai feladataim mellett folytattam (immár palack nélkül :-)). A legnagyobb kihívást az első nap jelentette, főleg amiatt, hogy kihasználva a szabadnapot, napközben a Kardamomra újabb finomságokról szóló bejegyzéseket szerkesztettem, illetve több cikket is olvastam táplálkozás témában. Az éhségérzet hétfő reggelre teljesen elmúlt, az ízekért (de legalább egy csipetnyi sóért) viszont majd megvesztem. Képzelhetitek, mennyire értékeltem az első, minimális mennyiségű sóval fogyasztható rizsszemeket. Akár a mesében:
Gyengének egyébként egyik nap sem éreztem magam, frissebbnek viszont annál inkább. Persze számos további, bármely böjttel együtt járó élménnyel is gazdagabb lettem: lemondás érzésének kezelése, az önuralom, a kitartás fejlesztése, befelé figyelés, stb., ezzel viszont most nem untatnálak benneteket.
A következő hetekben viszont annál több vatacsökkentő (azaz a testben felgyűlt levegő elemet mérséklő) ételt fogok majd készíteni, amt nagyon várok, mert jóval többféle gyümölcsöt vagy olajos magvat használhatok majd fel, mint eddig, a kapha (víz/föld) elem csökkentése esetében.
Ahogy említettem, a böjt második napjától már egy kis kurkumát is használhattam a rizs ízesítésére.
Kurkumás-mézes tej (“aranytej”)
Sokan sokféleképp készítik, én az alábbi összetevőket használom:
- 1,5 bögre növényi tej
- 0,5 bögre víz
- 1 teáskanál őrölt kurkuma
- 1 rúd fahéj
- 1 teáskanál frissen reszelt gyömbér
- néhány szem feketebors
- 1 evőkanál méz
- 1/2 evőkanál ghí (tisztított vaj) – opcionális (nagy kedvencem, ezúttal a Múzeum körúti bioboltban vettem)
Valamennyi hozzávalót (a méz, illetve – ha használjuk – a ghí kivételével) tegyük bele egy kisebb lábasba, keverjük alaposan össze és forraljuk fel, majd ezután lassú tűzön még két-három percig főzzük. Miután levettük a főzőlapról, az italt egy teaszűrőn szűrjük/töltsük át a csészénkbe, majd keverjük bele a mézet is, illetve ízlés szerint a ghít.
Nyugodtan, magunkat kényelembe helyezve, még melegen ízlelgessük minden cseppjét – akár az előttünk álló napra hangolódva, akár este, a napi események lezárásaként.
