„Nicole: 8 hónapos és 26 napos vagy – éppen annyi idős, mint a bátyád volt, mikor két éve meghalt. Ő sosem lehetett 9 hónapos, és csak imádkozhatok azért, hogy veled ne történjen meg ugyanez”
-kezdi szívbemarkoló levelét Jenna Brandt, aki azután döntött úgy, hogy levelet ír kislányának, hogy két éve minden előzmény nélkül elveszítette egészségesnek hitt kisfiát, Dylant. A háromgyerekes kaliforniai nő azt mondja, a mai napig se tudják pontosan, mi okozta a kisfiú halálát.
„Egy biztos, egy anyának nem való eltemetni a saját gyermekét”
-mondja Jenna, majd hozzáteszi, mikor Dylan halála után újra teherbe esett, félt, hogy legkisebb gyermeke issza majd meg az őket ért tragédia levét. Az anya elismeri, sokszor eszébe jut, hogy talán az utolsó pillanatokat tölti gyermekével, de ezeket a gondolatokat aztán igyekszik jó messzire száműzni magától.
„Néha erőt vesz rajtam a rettegés, hogy megtörténhet-e velünk kétszer ugyanaz a tragédia. Nézem, ahogy alszol és megérintem a kis kezed, csak hogy biztos legyek benne, hogy lélegzel. Szeretnék megszabadulni ettől az elképesztő tehertől, de tény: Dylan halálának napja életem egyik legborzasztóbb napja volt. Nem élném túl, ha mégegyszer megtörténne.”
Levelében Jenna elárulta, fia halála óta teljesen máshogy áll a gyerekneveléshez.
„Egész addig én is azt hittem, velem ilyesmi nem történhet meg. Mióta átéltem egy gyermek elvesztését, nem telik el úgy nap, hogy ne jutna eszembe. Megváltoztatta az egész életemet, de leginkább azt, a hogy a gyerekeimről gondoskodok.”
