Valójában már a december végi szülinapom másnapján kijelöltem egy csinos kis üveget a konyhában, ahova napról napra, amikor eszembe jut, beledobálom a kis cetliket, amire csak egy-egy sorban, nagyon röviden felírom, hogy aznap milyen jó dolog történt velem. Narcisztikus hozzáállás vagy sem, én általában a születésnapomon szoktam számot vetni az elmúlt egy évemről, és ha úgy tetszik „fogadalmakat” tenni, hogy mit szeretnék megvalósítani addigra, amire megint egy évvel idősebb leszek.
Az a tapasztalatom ugyanis, hogy mintha az év bármelyik másik napja alkalmasabb lenne az effajta elköteleződésre, csak valahogy az új esztendő első napja nem ágyazza meg azt a kitartást, persze, tisztelet a kivételnek. Szóval úgy 10 napja kezd szépen alakulni a kis üveg, és jaj, alig várom, hogy majd az év végén egy pohár forralt bor vagy szülinapi pezsgő mellett bontogassam a papírokat és szemezgessek az élményekből.
Annak, aki viszont a szilveszter este vagy úgy egyébként az elmúlt napok, hetek után egyelőre inkább alkoholmentes szívmelegítőkről olvasna, hadd ajánljam gyorsan figyelmébe az alábbi, elképesztően finom és különleges teát.
Hibiszkuszvirág az alapja (ez bármelyik gyógynövény-/bioboltban kapható), kevertem hozzá kardamomot, fahéjat, gyömbért, szegfűszeget, vörösáfonyát, borsot és azontúl, hogy kellemes, fűszeres forralt bor illat tölti most be a lakást (bárcsak át tudnám adni), az íze is nagyon izgalmas, egyáltalán nem kiált mézért vagy bármilyen édesítőszerért.
Hozzávalók:
- hibiszkuszvirág
- zöld kardamom
- fahéjdarabok
- szegfűszeg
- szárított gyömbér
- egész borsszemek
- aszalt vörösáfonya
