A 13 és ¾ éves Adrian Mole titkos naplójából tudtam meg, van olyan, hogy Valentin-nap. Sok minden mást is ebből az alapműből tudtam meg, és erre hihetetlenül büszke vagyok. Talán másnak is azzal kellett volna töltenie az idejét, hogy egy térképen a Falkland-szigetek után kutat – bár én nem egy morzsa alatt találtam meg őket -, akkor talán nem égetné ki az ember retináját az a döbbenetes mennyiségű… és itt hosszan keresem a szót, mert a förtelem nem egészen kifejező…
Bóvli, amit válogatás nélkül pakol ki mindenki, aki abból él, hogy másoknak elad dolgokat. Van itt minden. Plüsspárnák, szíveket szorongató neonzöld macik, villogó állávju felirat. Picsapiros műrózsa, ehető bugyi. Tök mindegy, hova nézünk, az is, hogy a főváros frekventált részén vagyunk-e vagy a Nyugati téri aluljáróban, mert mindenhol az az érzésünk, valójában egy céllövölde előtt állunk. Egy olyan céllövölde előtt, ahol minden két pálcán van.
Valentin. A szerelmesek napja. Minden madár társat választ.
És vannak, akiknek már van pár gyémántjuk és kereskedelmi tévéjük is, úgyhogy idén már tényleg nem tudnak mit kitalálni. De én az ideáim és az adózásról szóló törvény paragrafusainak rabja vagyok, úgyhogy tényleg csak reménykedem ebben.
Csoki vagy bugyi. Fogyassz és dugjál. A plüsspárnán. Akarom mondani, „lepd meg Ő-t valamivel, hogy tudja, Ő a legfontosabb”. Legalábbis ezen a nyirkos és esős februári napon. Eleve röhej a kontinentális éghajlaton szerelmesek napját rendezni február közepén. Hagyjuk, ma Ő a fontos, csak Ő. Ezért kap egy hurkapálcikára ragasztott műanyag fröccsöntött vadászgörényt cuki csíkos sállal a nyakában. Vidd el enni, kapsz harminc százalék kedvezményt. Tele hassal legalább nem kell lepedőakrobatázni, és ez így még a két pohár félédes vörössel is olcsóbb, mint tizenöt szál vörös rózsa annál a rabló némbernél a sarkon, a hűtött virágai a reggelt nem érik meg.
De gondoltak az igényesekre is, akiket nem butított el a fogyasztói társadalom és tudják, hogy az életet tartalommal kell megtölteni. És utána rögtön posztolni azt a Facebookra, különben meg sem történt. Ezek a szerelmesek ingyen mehetnek az Állatkertbe. Nem viccelek, tényleg, a bejáratnál csókolózni kell, az bizonyítja a szerelmet. Hogy csak a rendes nyelves smár ér-e vagy az amolyan teddkihaddhűljön-puszi is, ami a hát-összeköltöztünk-de-ennek-már-négy-éve kapcsolatokat jellemzi, erre még nem tudjuk a választ, de az erre vonatkozó kérdéseimet már elküldtem. A vízilónak.
Ebben annyira benne van az egész ország! – sóhajtottam fel és nyúltam a repülősóért a keszkenős kezemmel. Ha jobbra nézek hát, lila és pink bugyik, bébidollok, szívekkel telehintett hereszorító és rafinált csokorba kötött óvszer a jövendőbeli Terikéknek, akik némi iszogatás átesnek a vak komondoron. De lám, csak el kell fordítanom a fejem és már hallani is a harangzúgást, lassan kezdődik a szentmise, ahol megáldják a házaspárokat és szeretetvendégség is lesz. Hogy az mi, fogalmam sincs, de csak sejtem, hogy nem szadomazo orgiába fullad majd a bulika.
Végül, ha úgy gondolják, hogy a fentiek közül egyik sem nyerte el a tetszésüket, akkor menjenek el 2016. február 14-én délután fél háromra a Bálint házba, negyedszerre rendezik meg a One Billion Rising, azaz Egymilliárd nő ébredése programot. Táncoljanak egyet, használják fel a tánc, a mozgás, a művészet erejét arra, hogy fellépjenek a bántalmazott lányokért és asszonyokért. Aztán nézzék meg ugyanitt a NANE egyesület Kérsz teát? darabját, majd menjenek haza és érezzék jól magukat, legyenek elégedettek és mosolyogjanak. Egyedül, a férjükkel, a feleségükkel, a pasijukkal, a csajukkal, a szerelmükkel, a gyerekükkel, a kutyájukkal, a macskájukkal.
És soha ne kívánjanak boldog Valentin-napot, senkinek.
