Az újságírói etika úgy kívánja, hogy előre jelezzük az elfogultságot: szerzőnk rendkívüli kárörömöt érzett, amikor jelen sorokat gépelte*
Amszterdamban a minap riasztották a rendőrséget, hogy Buitenveldert egyik lakásából üvöltés hallatszik, ami bűncselekményre utalhat. A szervek azonnal a helyszínre siettek, és mivel a felszólításuk ellenére sem nyitottak nekik ajtót, kénytelenek voltak berúgni (mármint az ajtót).
Azonnal kiderült, hogy nem egy haldokló haláltusájának hangjai hallatszódtak (4-es alliteráció), mindössze az történt, hogy
A rendőrök érkezését azért nem hallotta, mert fülhallgató volt rajta, és úgy adta ki a félreérthető hangokat. Az énekes állítólag nem sértődött meg, amiért ajtóstul rontottak a házába, inkább jót nevetett az egészen.
(Gyanítjuk, hogy nem először fordult elő, hogy az operaénekes otthon énekelt, így az sem kizárt, hogy az egész csak a szomszédok bosszúja – vagy finom jelzése a jövőre nézve).
* lévén, hogy felső szomszédja operaénekes, aki minden egyes nap – igen, hétvégén sőt hétvégi reggeleken is – otthonában gyakorol.
