Robert Waldinger amerikai pszichiáter, a Harvard Egyetem professzora vezeti jelenleg a generációkon átívelő kutatást. Eredetileg 724 embert vizsgáltak, amiből ma 60-an élnek. Az 1938-ban indított felmérésben a vizsgált személyek köre vegyes, voltak köztük akkori harvardi egyetemisták és bostoni szegénynegyedből származó fiatalok is. Tizenéves koruktól évről évre nyomon követték őket, megöregedésüket, hogy rájöhessenek arra, mi az, ami egészségesen és boldogan tartja őket, mi derült ki életükből, miben rejlik hosszú távon a boldogság.
75 évnyi tanulmányozás beleértve vérvételt, agyröntgent, orvosi vizsgálatokat, személyes interjúkat mind azt mutatta, hogy a jó kapcsolatokban rejlik egészségünk és boldogságunk záloga.
Ezen belül három részre tér ki Waldinger professzor.
1. Közösségi kapcsolatok
Itt most véletlenül se a közösségi oldalakra gondoljunk és a virtuális barátokra. A valós szociális kapcsolatok (úgymint sportcsapat, énekkórus, szakmai klubok, baráti közösségek stb.) pozitív, míg a magány mérgező hatással vannak az életünkre.
Akik jó közösségi kapcsolatokat ápoltak, azok egészségesebbek, boldogabbak maradtak és tovább éltek, mint akik elszigetelődtek – állítja a professzor.
2. Fontos a kapcsolatok minősége
Nagyon fontos a baráti, családi és egyéb kapcsolataink milyensége. Ha építőek, szeretettel teliek, akkor az a boldogságunkat táplálja. Életük alkonyán a fájdalmakat is jobban tudták elviselni azok, akiknek volt kiért felépülni, mint azok, akik egyedül voltak. Ha azonban civakodással teli akár a házasságunk, akkor az egyértelműen egészségkárosító.
3. Agyunkat is védi
Nemcsak a testi egészséget, hanem a memóriánkat is épen tartják a támogató, bensőséges, biztonságot adó emberi kötelékek.
A kutatás végén azok váltak a legboldogabb nyugdíjassá, akik tudtak kire támaszkodni, akiket körülvett emberi védőháló. Soha ne feledjük, ezt a védőhálót mi szőjük, és bár van, hogy elszakad egy-egy szál, de összefoltozható. A védőhálónk az, amire zuhanunk, ha baj van, és amikor gyorsan változik minden, bizony szükség is van rá. Ne feledjük, hogy a kapcsolatainkért felelősek vagyunk. Sok múlik a kommunikáción, a konfliktuskezelésen, az empátián, hogy mennyire tudjuk megőrizni őket, de amint a fentiekből is kikristályosodik, megéri, és végső soron magunkért tesszük.
A fenti kutatás eredménye útmutatást adhat, mibe érdemes energiát, figyelmet, időt fektetni, ha boldogok akarunk lenni.