A bombasztikus bevezetőt rögtön feloldanánk: cinizmusról, tiszteletlenségről szó sincs, a most hétfőn megjelent That Dragon, Cancer (Rák, az a sárkány) című játék éppen azok közé tartozik, amelyekre akkor szoktak hivatkozni, amikor a médium nagykorúvá válásáról beszélnek. Képi világa furcsa, a téma és a megvalósítás nagyon-nagyon nyomasztó és szomorú, még játék mivolta sem biztos, azon túl, hogy a Steam felületen adták ki, ahol általában játékokat szoktak megjelentetni. A történet folyásán ugyanis aligha módosíthatunk, választási lehetőségünk sincs nagyon (nagyjából ez a szülők tapasztalata is a valódi betegséggel, úgyhogy mindez nem véletlen), ráadásul a több éves fejlesztés ellenére az egész alig két óráig tart, mégis
annyira zsigeri élmény.
Joelt éppen egyéves korában, 2010 őszén diagnosztizálták műthetetlen és gyakorlatilag kezelhetetlen agytumorral. Az orvosok pár hónapot adtak neki, azonban, ahogy ezekben a történetekben lenni szokott, sokkal tovább küzdött: még három és fél évig élt. Két éve, tavasszal halt meg. A szülők, Ryan és Amy akkor kezdtek el a játékon gondolkodni, amikor látták: a kisfiú újra és újra rácáfol az orvosok jóslataira. Az eredeti terv tehát egy pozitív, reményteli interaktív történetről szólt, és bár a házaspár nem ringatta magát illúziókba Joel esélyeit illetően, istenhívő emberekként úgy voltak vele: minden vele töltött nap ajándék, ezt pedig meg kell örökíteniük úgy, ahogy a legjobban tudják – és ami egyébként a foglalkozásuk is.
Aztán Joel meghalt, a szülők egyedül maradtak a gyászukkal és szinte mindent újra kellett írniuk: az eredeti történet és hangulat már nem működött, nem tudtak rajta tovább dolgozni. Az fel sem merült, hogy abbahagyják: egyrészt túl sok időt és energiát öltek bele, másrészt a játék fejlesztése terápiaként is működött, segített nekik feldolgozni, ami történt. Arról nem is beszélve, hogy a lövöldözésbe, robbantgatásba és a világ folyamatos megmentésébe belefáradt játékosok ezrei várták, mi lesz ebből. A That Dragon, Cancer világa a következő másfél év alatt elsötétült, a játék már nem a reményről szólt, hanem arról, hogyan lehet gondolni, vagy éppen nem gondolni az elkerülhetetlenre. A játékos inkább szemlélődik, egyik (szám szerint tizennégy) hol absztrakt, álomszerű, hol nagyon is konkrét jelenetről a másikra igyekszik felkészülni Joel halálára, a tanulság meg persze az, hogy az ilyesmire képtelenség.
A szülőknek a vallás volt a legfontosabb kapaszkodó, ez pedig több játékosnál elrontotta az élményt. „Többnyire lenyűgöző játék. Greenék kok helyen fantasztikusan érzékeltetik a frusztrációt, kétkedést és az érzelmek tömkelegét, amelyeken ilyenkor az ember keresztülmegy” – írta az egyik értékelő a Steam szoftverbolt oldalán. Egészen addig, amíg a házaspár, „különösen Amy mankóként nem kezdte használni a vallást”. Ezen a ponton a játékot az értékelő szerint elárasztják az utalások Istenre és Jézusra, az egész pedig nem a betegségről és az ezzel járó küzdelemről, hanem saját hitükkel való harcukról szól. Kár, írja, hiszen kapott egy kis ízelítőt abból, hogy mennyivel több lehetett volna az élmény. A többségnek azért – bár ennek a szónak nincs sok értelme itt – tetszett a That Dragon, Cancer. Ha akadt „kritika”, az is arról szólt, hogy egyszerűen képtelenség nagyobb adagokban játszani, annyira tömény és megrázó. Szinte mindenki leírta, hogy amíg előtte ült, legalább egyszer sírt – a többség pedig azt is, hogy ilyet még játék nem csinált vele.
A That Dragon ugyanis brutálisan, tabumentesen ábrázolja, min megy keresztül egy család, amikor a legkisebb gyerek haldoklik. A párfős csapat készítette játékhoz
Joel testvéreinek játékos mesével próbálják beadagolni, amelyben a kisfiú a Rák nevű sárkánnyal küzdő lovag – egészen addig, amíg az egyik gyerek brutálisan véget nem vet a történetnek, hiszen pontosan tudja, mi az a rák. Egy másik jelenetben azt magyarázzák, miért maradt vissza a fejlődésben és viselkedik néha furcsán testvérük – eközben a kacsákat etető Joelt látjuk. A szülők nem azért harcolnak, hogy Joel élje túl, hanem hogy legalább egy-két percet nyugodtan aludjon. Amikor az orvos elmondja a szülőknek, hogy van némi esély a gyógyulásra, a játékos egy korongot kap, rajta a szereplők arcával és egy pörgethető nyíllal. Akit kiválasztunk, annak meghalljuk a gondolatait, brutális őszinteséggel. Néha egy kicsit irányíthatjuk is a szülőket, például álomba simogathatjuk a kisfiút, sokszor azonban csak külső szemlélők vagyunk – nézhetjük például, ahogy Joel egy alvó kutyát simogat. Ezek a legerősebb pillanatok és ezek miatt érzi úgy több kritikus, hogy a That Dragon, Cancer komoly, őszinte, minden értelemben felnőtt játék, amilyen nagyon kevés készült eddig és amelyre bátran mutogathatunk, ha valaki azzal jön, hogy számítógépen és konzolon játszani gyerekes hülyeség, időpocsékolás.
A That Dragon, Cancer annak szól, akinek van gyereke, meg annak is, aki majd egyszer szeretne, illetve annak is, akinek már meghalt valakije, plusz annak is, akik egy kicsit szeretnék átérezni, milyen is ez. Szóval mindenkinek. Csak nem szabad elfelejteni, hogy a valóságból nem lehet két kattintással kilépni.
