Mielőtt Heather McManamy szervezete feladta volna a több éves küzdelmet a mellrák ellen, az egygyermekes édesanya könnyfakasztó levelet írt, melyben elbúcsúzott kislányától, Briannától, férjétől Jefftől és az élettől.
“Van egy jó és egy rossz hírem. A rossz az, hogy nagyon úgy tűnik, meghaltam. A jó viszont, hogy ha ezt olvasod, akkor te még nem (hacsak nincs wi-fi a túlvilágon)”
– kezdte a levelet, melyet halála után férje tett közzé a Facebookon. Jeff úgy gondolta, bár Heather sorai elsősorban nekik, a közvetlen családjának, és a barátoknak szólnak, mindenki számára értékes és tanulságos a mondanivalója.
Hello all,I am posting this on behalf of the love of my life. These are her words. Much love to all. – Jeff…
Posted by Heather McManamy on Tuesday, December 15, 2015
Közzétette hát, hogy más is tanulhasson belőle, és úgy tűnik egyre nagyobb az esély, hogy a sorok mindenkihez eljuthassanak, a poszt ugyanis hatalmas siker lett, vírusszerűen terjed a közösségi oldalon.
“Meghalni szívás. Annyira, hogy nem is találom rá a megfelelő szavakat. De írnom kell, hogy tudjátok, mennyire boldog és hálás vagyok, hogy az életem tele volt örömmel, boldogsággal és szuper barátokkal. Szerencsés vagyok, és hogy őszinte legyek, most visszatekintve sem bántam meg semmit. Minden energiámat arra használtam fel, hogy teljes életet éljek.”
Heather levelében emellett arra kérte szeretteit és barátait, tartozzanak bármilyen vallási felekezethez, ne vigasztalják azzal kislányát, hogy a menyországban van. Nem akarta, hogy Brianna azt higgye, van a világon olyan hely, ahova önként elmenne úgy, hogy őt közben magára hagyja.
“Szeretném, ha a lányom pontosan tudná, hogy amit csak lehetett, megtettem, hogy vele maradhassak. És hogy nincs olyan hely, ahol szívesebben lennék, mint vele, vagy az apukájával.”
Arra is megkért mindenkit, ne szomorkodjanak a halála miatt. Heather ugyanis egész életében azon fáradozott, hogy mindenkit boldoggá tegyen, hogy a legszomorúbb barátjának is mosolyt csaljon az arcára. Azt írja, gyűlöl megbántani, vagy elszomorítani bárkit, ezért kéri, hogy ne gyászolják őt. Helyette emlékezzenek majd rá sok mosollyal, nevetéssel, vicces történetekkel. Úgy, amilyen valójában volt.
“Sose mondjátok azt, hogy veszítettem a rákkal szemben. Igen, a rák szinte mindent elvett tőlem, de arra nem volt képes, hogy elrabolja tőlem a szeretetet és a boldogságot. Ez nem is igazi csata volt, csupán az élet, ami néha brutálisan véletlenszerű és igazságtalan. A francba is, nem vesztettem. Ahogy évekig boldogan éltem a betegségemmel, az igazi győzelem. Emlékezzetek erre.”
