1975-ben Oberto Airaudi (1950-2013) huszonnégy hívével alapította meg a Damanhur néven ismert New Age- és újpogány elveket követő közösséget, mely nevét az azonos nevű egyiptomi városról kapta. Három évvel később egy csillaghullás után Airaudi kijelentette, hogy itt az idő egy óriási, földalatti templom megépítésének, amelyekhez hasonlókat már tízéves korában, egy látomásban már látott.
A munkának mindenféle mérnöki képzettség nélkül, egyszerű szerszámokkal láttak neki, ami első hallásra nem vetítette elő a sikert, Airaudiék mégis megcsinálták a lehetetlent.
Mindezt előbb egy robbantással teljesen el akarták törölni, mivel építési engedéllyel nem rendelkeztek, de a helyiek nyomására megmenekülhetett, építése és díszítése pedig tovább folyt.
A nem ritkán hét-nyolc méter magas termek gazdagon díszítettek, mozaikokkal, színes üvegablakokkal és domborművekkel vannak tele.
A Damanhur mára világszerte több tízezer követővel rendelkezik, de a komplexumot már turisták is látogathatják, sőt, néhány kisebb teremben akár az éjszakát is eltölthetik.
Az önfenntartó közösség intézményei négy részre (A Meditáció Iskolája – tradíciók, rituálék megtanulása, A Társadalom Iskolája – társadalomelmélet, Az Élet Játéka – tapasztalatszerzés, A Technarkát – a belső finomítása) tagolódnak, és a lakói is négy kasztba tartoznak. Az A csoport mindenét megosztja a többiekkel, és egész évben a közösségben él, a B pénzügyi segítséget nyújt, és a hét legalább három napját a templomban tölti, a C és D csoportok pedig a világ bármelyi pontján élhetnek, annyi különbséggel, hogy a C-nek el kell végeznie a Meditáció Iskoláját.
Néhány fotó a belső térből és a csodás üvegfelületekről: