Van egy elmélet, mely szerint a hagyományos család koporsójába a fogamzásgátlók megjelenése volt az első szeg.
Igaz, ez csak egy elmélet, tény viszont, hogy a házasságkötés korrelál a gyerekszámmal, vagyis lehetünk liberálisak és engedékenyek, mondhatjuk azt, hogy nem kell házasság csak szeressék egymást a fiatalok, hogy lehet együtt élni házasság nélkül is, de az adatok azt mutatják, hogy a házasságban születik több gyerek, tehát a házasság mégiscsak tud valamit, amihez a szerelem kevés.
A házasság ad biztonságérzetet a nőnek. S hogy miért is csökken a házasodási kedv évről évre, arra például Szendi Gábor A nő felemelkedése és tündöklése című könyvében – bár e szerint inkább a nő bukásáról van szó – a következőket írja:
Amíg nem volt fogamzásgátlás – így az érvelés -, addig a teherbeesés kockázatát a közösségnek is, és a nőnek is korlátoznia kellett. Következésképp a szexhez jutás megannyi akadálytól volt terhes, ami végső soron igen csak értékessé tette a nőket. Házasodás volt az a mód, ahogy a szexualitás szükségletét a legkönnyebben ki lehetett elégíteni. A fogamzásgátlással párhuzamosan azonban a szexualitás könnyebbé vált, és horribile dictu ez végül is a nő leértékelődéséhez is vezetett.
Történt aztán még egy nagy ugrás, az internetes pornográfia. Itt meg az úgynevezett megszaladási jelenség csapdájába estünk. Ha az előbb a gondolatmenethez Szendit hívtam segítségül, akkor most Csányi Vilmost. (Csányi Vilmos – Miklósi Ádám: Fékeveszett evolúció) A fogalmat az etológusok az elhízással szokták megmagyarázni. Míg kevés volt az édesség a környezetünkben, addig az édes íz azért váltott ki belőlünk kellemességet, mert a szervezetünk arra kívánt rávenni minket, hogy keressük. Ám amint édességben dúskálhatunk, megindult a tömeges elhízás. Ugyanígy megszaladt a kábítószer, vagy a mi témánkban az erotika, vagy akár a médiafogyasztásunk bizonyos megnyilvánulása is (Ez utóbbiról könyvfejezetet is írtam.)
Az internet általi pornográfia, mely az internetes bennszülöttek számára teszi természetessé a pornográfia könnyű elérhetőségét, egyszerre hordozza magában a megszaladási jelenségből adódó függést, és a szex leértékelődését. Most már lámpással kell keresni azt a keresztény Európa közepén élő jól szituált fehér 30 év alatti fiút, aki házasodni szeretne, és azt a lányt, aki gyerekeket szeretne szülni. (A leghedonistább, házasságellenes valamint gyerekellenes attitűdöket épp a német fiatalok mutatják.)
Az internet lehetőséget teremt, hogy a szexuális kíváncsiságunk korlátlanul megszaladjon, s ennek immár a nyomtatott újságok is a vesztesei, meg persze maguk a nők is, meg a családalapító kedv, stb. A férfimagazinokban megjelenő nők valamikor megbotránkoztatást keltettek, később a celebség egyik szokásos állomásává vált, mára megkockáztatom akár némi érdektelenség is körül lengi. Legalábbis így gondolhatta a Playboy, és ha igazuk van, jó ütemben száműzik a meztelen lányokat a lapból.
Egy ügyes közgazdász lehet ki tudná számolni, mikor mekkora értéket hordozott a női test, hány példánnyal lehetett például több lapot eladni vele, hogyan lehetett társítani igényes művészeti teljesítmények mellé, eladni vele a mozi kritikáktól kezdve a kereskedelmi termékekig bármit. Tulajdonképp ez ma is működik, csak mintha személytelenné válna. Nem lényeges ki a mezítelen, csak hogy legyen ott valaki. S mára egy-egy minőségi lap számára, mint a Playboy is, a celeb nő érdektelen, és megfizethetetlen, a nem celeb mezítelen pedig az eladható példányszámot akár csökkentheti is, hiszen nem terjeszthető állami intézményekben, vallásos közösségekben, nem vihető be az iskolákba stb. Valami mintha megváltozott volna.
A Playboy nemrég azzal került a fókuszba, hogy kijelentették, száműzik a nyuszis lányokat. Ők úgy érzik, mezítelen női testekkel már több pénzt veszítenének, mint nyernének. S nem csak azért, mert már kivívták maguknak a minőséget, és e nélkül is megy a szekér, hanem mert a mezítelenség leértékelődött. Többről van itt szó, mint egy lapról, egy civilizációs történet bontakozik ki, melynek történetesen a Playboy az orvosi lova. Civilizációnknak volt egy szabad szexualitást kibontakoztató, és most van egy bezáródó pillanata.
A Playboy akkor jelent meg – csak vázlatosan, hosszabban ld. itt – amikor valószínűleg sokan a legkevésbé számítottak rá, hiszen a szexuális felszabadulás még nem volt kézenfekvő. Hogy maga a lap kiadója sem számított a sikerre és a megfelelő időzítésre mi sem bizonyítja jobban, minthogy nem írtak az első szériára kiadási számot, mondván, hogy úgy sem tudnak többet kihozni.
Az amerikai társadalmat még a lap megjelenése előtti évtizedekben épp az tette naggyá, hogy sok puritán ember nem költötte el a megkeresett pénzét, hanem újra befektette. Ez a vallási attitűd igen prűden viszonyult a szexualitáshoz. De puritánság ide, vallási bigottság oda, az üdvözülés iránti kíváncsiság végett mégiscsak fontos volt, hogy kiderüljön, fel tud-e mutatni valaki hivatást az életformájában, vagy csak úgy tengődik. Ha van hivatása, talán Istennek is kedves.
A puritánságból tehát a hivatás megszállott keresése következett, abból pedig egy gazdasági siker. A siker csakhamar fogyasztási javak birtoklásában mérődött, ebbe a fogyasztói civilizációba pedig a tömeggyártás és a technológia sok szegényt is beemelt. A bevándorlás jótékony hatása többek közt az is volt, hogy az erős vallási háttér fellazult. Ezért lehetett sikeres a nyuszis magazin. Társadalomlélektani szempontból nagyon sok kiszámíthatatlanság van a puritánokat a mezítelen színésznőket összekötő kapcsolattal, de tény, hogy ez a kapcsolat egyszer csak létrejött.
A Playboy magazin első száma például tekinthető a fogyasztói civilizációnk születésnapjának is. Persze voltak erotikus előzmények az élet számos területén, szórakozóhelyeken, lámpás negyedekben, az éjszakai életben, de ami most minket érdekel, a reklámokban, populáris ábrázolásokban a tömegkultúrában is. Ezeken a reklámképeken szexis, szigorúan felöltözött nők voltak láthatók háztartási gépekkel való munka közben, kacérkodva a kamerával. Ezek a képek mai szemmel nézve még erotikusabbak, mint a maguk korában. (Minden divatos öltözet, mozdulat, társadalomban szétterjedt megnyilvánulás jótékony fátylat ereszt az erotikára, és csak a következő generáció veheti azt benne észre megint.)
A hivatás, a pénz és az erotika összefonódott. Amikor híres színésznők, akik a divatot is diktálták egyre másra jelennek meg a Playboy hasábjain, már polgárjogot szereznek arra, hogy ne csak filmekben és színpadon legyenek mezítelenek, hanem egy újságban is. (Magyarországon azt a korlátot, hogy egy színésznő lehessen mezítelen egy magazinban is ne csak a színpadon, Gregor Bernadett döntötte le.)
Sok olyan történetet is ismerünk, ahol a tehetséges nő először épp a meztelenkedéssel tört be a nyilvánosságba, később azonban elegendő volt számára a sejtetés. A Playboy nők generációi számára jelentett ugródeszkát. Hugh Hefner most lebontja ezt az ugródeszkát, és aligha tehet mást. Valószínű, hogy az interneten elérhető mezítelenség megszaladása miatt ezt a funkcióját a magazinvilág mára végérvényesen elveszítette.
A hivatás-siker-szexualitás, azaz a fogyasztói társadalom szentháromsága a szexuálitás értékvesztésével feltöredezni látszik. Egyre kevesebb tehetség kellett az utóbbi időben a celebbé váláshoz, de egyre kevésbé van hírértéke annak is, ha egy ismert nő ma levetkőzik. Egész egyszerűen nem érdekes annyira egyetlen celeb mezítelensége sem, hogy mindenki megrohanja miattuk a standokat. A hivatástudattal élőknek sem kell feltétlen gazdagoknak lenniük, a sikert megint nem csak pénzben mérjük. (Próbáljuk lájkokban mérni, de ennek se lesz nagy jövője.) Bizonyos hagyományos értékek visszakapják valódi súlyukat, ahogy a fogyasztói világ csillogása veszít a varázsából.
