1. Vannak fehér és kék szőlőfajták.
A fehér szőlőből készül a fehérbor, a kékből a vörösbor. De miből lesz a rozé? A “rozé szőlő” csak fantázianév, az pedig szintén tévhit, hogy a rozé a fehér és a vörösbor keveréke. A gyönyörű rózsaszín árnyalatot a speciális technikával feldolgozott kék szőlő adja.
2. Az erjedés során a szőlő cukortartalma alkohollá alakul át.
Ezért a kész borban normál esetben nincs cukor, vagyis száraz. Mégis kaphatóak félédes, édes borok: az olcsóbbak sajnos mesterséges édesítéssel készülnek, inkább a laborban, mint a pincében. Kedvező körülmények között azonban természetes módon is létrejön az édes bor. Ilyenek a késői szüretelésű borok, az aszúk, a szamorodnik, a jégborok.
3. A bor készülhet reduktív vagy oxidatív technológiával.
A reduktív borkészítés során a szőlőt és a bort végig elzárják a levegőtől, így megmaradnak a szőlőből származó gyümölcsös ízek. Az oxidatív eljárás tulajdonképpen a fahordós érlelést jelenti. Ennek során a bor veszít a gyümölcsösségéből. Cserébe érlelt, fűszeres ízeket kap.
4. Bár a borfogyasztás egészségügyi hatásait rengeteg kutatás vizsgálta, még mindig sok a legenda.
Annyi biztos, hogy a vörösborokban levő antociánok jót tesznek a keringési rendszernek, természetesen a bort csak kis mértékben fogyasztva. Ezek a vegyületek adják egyébként minden kék és piros bogyós gyümölcs színét, és az antioxidánsok közé tartoznak.
5. A bor összetevői még a lezárt palackban is folyamatosan változnak.
Egyes anyagok elbomlanak és másik anyagok képződnek. Molekulák szétesnek vagy összekapcsolódnak, így változik például a bor színe vagy savtartalma az idő múlásával. Ez az oka annak, ha a korábban vásárolt bort pár hónap tárolás után felbontva nem ugyanabban az élményben lesz részed, mint amire számított.
6. Egyetlen adalékanyag van, ami szinte minden borban megtalálható: ez a kén.
A kén nem tesz jót a szervezetünknek, de sajnos nélküle a bor élvezhetetlen, és hamar meg is romlik. Az azért nem mindegy, hogy borunkhoz milyen mennyiségben adták hozzá, mert kis mennyiségben nem okoz problémát. A felhasznált kén mennyisége nincs feltüntetve a címkén, de a természetes, bio vagy kézműves borok készítése során nagy eséllyel visszafogták a használatát.
7. Sokan érzékenyek a savtartalomra, ezért kerülik is a borfogyasztást.
Az édes borokban van a legtöbb sav, ezeket követik a száraz fehérborok és a rozék. A vörösborokban általában szelídebb a savtartalom, ezeket viszont a csersav fanyarrá teszi. Ha nem szereted a savas bort, válassz régebbi évjáratot, a savak ugyanis az évek során elbomlanak a borban.
8. Palackozás előtt a bort tisztítják, hogy minden zavarosság eltűnjön belőle.
A derítés során a borhoz kevernek egy olyan anyagot, ami magához köti a szennyeződéseket, majd leülepszik a hordó aljára. Ezután a tiszta bort egyszerűen leszivattyúzzák az üledékről. A leggyakrabban használt derítőanyag egy teljesen semleges, agyagszerű ásvány, de létezik szintetikus és állati eredetű derítőszer is. A palackozott borban ezekből ugyan már semmi nincs, de ha elvi okból vagy vegetáriánus, érdemes megkérdezned a borászt, hogy mivel derít.
9. A bor testességét glicerintartalma adja,
ami az erjedés során, természetes módon keletkezik. Nincs arra szabály, hogy egy bornak mennyire kell testesnek lennie: egyes borokat azért szeretünk, mert könnyűek, másokat azért, mert tartalmasak.
10. A csendes bor mellett nagy divat a gyöngyözőbor.
Ez úgy készül, hogy a borhoz szén-dioxidot adnak. Érdemes megkóstolnod akkor is, ha a pezsgőt nem szereted, mert bár szénsavas, az íze nem olyan, mint a pezsgőé.
