„Mióta kiderült a dolog, egyfolytában arról faggatnak az ismerősök, miért tettem, de nincs rá jó magyarázatom. A helyzet az, hogy fogalmam sincs, miért csináltam. Talán azért, mert akkor, abban a helyzetben jó ötletnek tűnt” – magyarázta a vezetékneve elhallgatását kérő Tina, aki az alaszkai Kodiakban él és pincérnőként dolgozik.
„A párommal egy szórakozóhelyen találkoztunk, és mikor megismerkedtünk, egész pontosan, amikor odajött hozzám, egyik pillanatról a másikra leblokkoltam. Meg se bírtam mukkanni” – emlékezett vissza Tina arra a pillanatra, amikor úgy döntött, azt hazudja, hogy nem hall. „Az egész rettentő kínos volt, de tudtam, hogy nem akarom elszalasztani a lehetőséget, a kézjeleket pedig az egyik rokonom miatt ismertem, így kézenfekvőnek tűnt, hogy azt mondom neki, azért nem reagáltam, mert siket vagyok.”
Kép forrása: oxygen
Csakhogy, ami az elején jó ötletnek tűnt, később óriási hibának bizonyult. „Fogalmam se volt róla, mennyire nehéz azt eljátszani, hogy nem hallasz. Egy ajtócsapódás, egy kutyaugatás, vagy egy egyszerű dudaszó is elég ahhoz, hogy lelepleződj” – mondta a fiatal nő, aki elárulta, az első hét után szeretett volna tiszta vizet önteni a pohárba, ám mivel félt barátja reakciójától, inkább hallgatott.
Végül kilenc hónap után rukkolt elő az igazsággal, de a kapcsolatnak így is szakítás lett a vége. „Elfogadtam a döntését, annál is inkább, mert ha fordított helyzetben történik ugyanez, valószínűleg én is szakítottam volna” – tette hozzá a lány, aki elárulta, csak az ágyban vette hasznát a „siketségének”.
