Kik hívják napjainkban a lelki elsősegély szolgálatok telefonszámait?
Bárki. Azért bárki, és azért nem tudok erre pontos választ adni, mert alapvetően az anonimitás a sürgősségi telefonszolgálatoknak egyik igen fontos kritériuma, sőt az egyik alapelve. A hívóra nézve lehetőség van az anonimitásra, az ügyeletesnek pedig kötelező az anonimitás. Az anonimitás persze nem azt jelenti, hogy nem érdeklődök egy másik ember iránt, hogy nem vagyok kíváncsi néhány dolgára, de nem kell tudnunk például a nevét, a foglalkozását, a státuszát és még egy csomó minden nem feltétlenül releváns a hívás során. Csak azt tudjuk az adott emberről, ami a beszélgetésünk alatt kiderül, amit ő maga el akar mondani.
Az alapján talán mégis közelebb juthatunk a segítséget kérő emberekhez, ha megnézzük, milyen problémák merülnek fel a hívások során. Hogy változtak azok az okok az elmúlt években, amelyek miatt az öngyilkosság megfordul az emberek fejében?
Fontos, hogy a befejezett szuicidiumok statisztikai mutatói együtt mozognak a telefonszolgálatunk hívásszámaival. Megfigyelésre alapozott adat a telefonszolgálatoknál, hogy 2010 környékén megjelentek a hívásstatisztikában a gazdasági és a társadalmi változások, és a befejezett szuicidiumok szempontjából is akkor jelentkezett a gazdasági válság hatása. A statisztikákból látható, hogy akkor, 2010-ben volt egy csúcspont az öngyilkosságok számában. Több hívás is érkezett hozzánk és tematikusan megjelentek a krízisállapotok kiváltó tényezői között az egzisztenciális ellehetetlenüléshez kapcsolódó problémák. Korábban is tematika volt a hívásokban a munkanélküliség, de most már azért nagyobb hányadban jelenik meg. Ehhez a mai napig nagyon erős szégyen és bűntudat társul, nemcsak azzal kapcsolatban, hogy mi lesz a jövő, hanem a jelen időben is.
Ezek szerint az öngyilkosság gondolatával küzdők jelentős hányada már nem valamiféle érzelmi probléma miatt választaná ezt az utat, hanem egzisztenciális problémák miatt.
Ezek érzelmi problémák a felszín alatt. Mert ha van egy élethelyzet, amivel meg kell küzdeni, ott mindig az lesz a döntő, hogy az adott személy érzelmi teherbíró képessége hogy áll. Egy adott problémát valaki könnyedén vesz, valaki összeomlik benne. Sosem szabad azt mondani, mint az óvodában, hogy az én bajom nagyobb, a te bajod meg kisebb, mindig azt kell gondolni, hogy az adott probléma az adott személy számára megoldhatatlannak bizonyul.
Fotó: Thinkstock
Azt mondja, hogy az ország gazdasági teljesítőképessége szorosan összefügg a mentális egészségünkkel?
A gazdasági helyzet változásai, az általános szorongás, ami a jövővel kapcsolatos, egyértelműen megmutatkozik abban, hogyan alakul a krízishívások száma. Hogy hányszor jelenik meg az egzisztencia kérdése a hívásokban. A krízisállapotot egy olyan probléma váltja ki, amit az egyén az addigi megoldókészletével sem elkerülni, sem megoldani nem tud, és ez egy mindennél kizárólagosabb és legfontosabb problémává válik az életében. Ez azt jelenti, hogy olyan lesz, mint egy mókuskerék, vagy mint a bányaló szemellenzője. Csak ezen “kattog”. És a leghangsúlyosabb ebben – szerintem – az, hogy sem megoldani, sem elkerülni nem tudja az ember ezeket a kríziseket.
Egy telefonhívás mire elég?
Abból a tényből kiindulhatunk, hogyha az ember telefonál, akkor életben van. Innentől fogva azt kell gondoljuk, hogy idáig eljutott és ügyesen abszolválta az életet, mert még él. Illúzió lenne azt gondolni, hogy eddig nem volt nehéz helyzet vagy krízis az életében. A kérdés az, hogy krízisnek volt-e definiálva. A krízisintervencióra speciálisan kiképzett önkénteseink, a telefonszolgálatosok minden esetben egy jól strukturált interjútechnikával dolgoznak. Ez sok mindenre jó. Elsőként adatgyűjtésre. Hiába nem látom a hívót, a cél az, hogy a „lelki szemeim” előtt minél jobban el tudjam képzelni. Ebből adódóan nemcsak információkat gyűjtünk, hanem létrejön kettőnk között egy kapcsolat, amiben lehet dolgozni. Így rá tudunk világítani a hívónak arra, hogyan a korábban tapasztalt nehézségeket hogyan, minek vagy kinek a segítségével tudta átvészelni. Igazság szerint megpróbáljuk felgöngyölíteni azt a tartóközeget, amiben ő tud segítséget kérni. Ugyanis aki öngyilkos akar lenni, az nem meghalni akar, hanem úgy nem tud tovább élni, ahogy addig élt. Egy másik ember támogató jelenlétére van szükségük, ahol alapvetően más megvilágításba kerülhetnek a dolgok. Ez jelenthet egy más perspektívát azzal szemben, hogy véget vessen az életének és kilépjen ebből az egészből.
Ha valaki az öngyilkosság előszobájáig jut, az minden bizonnyal jó ideje küzd lelki problémáival. Miért nem kérnek segítséget korábban azok, akik bajban vannak?
Úgy hiszem, ha elegen jutnának segítséghez, akkor kevesebb lenne a befejezett szuicidium Magyarországon. Azonban az egészségügyi ellátórendszer el van sorvasztva, túlterhelt. Ezért sem tartják megoldásnak sokan azt, hogyha krízisbe kerülnek, hogy hetek vagy hónapok múlva kapjanak időpontot a gondozóintézetbe. Ez alatt az idő alatt meg lehet halni. Márpedig a krízis során – és a szuicidiumok tekintetében – borzasztó fontos az időtényező. A mi telefonszolgálatunk például azért este héttől reggel hétig fogadja a hívásokat, mert ilyenkor a hagyományos ellátórendszerek nem elérhetőek. Ezt az időintervallumot próbáljuk meg „betakarni”, amikor be vannak zárva az ambulanciák, az ember nehezebben keresi meg a barátait, rokonait. Hajnali egy és három közé esik a „farkasok órája”, nagyon veszélyes időszak ez a magányos emberek számára.
Napközben elmennek a gondozóintézetekbe, szakrendelésekre segítséget kérni?
A krízisben lévők nagy százaléka – ez is egy tapasztalati adat – felkeresi a háziorvosát. Általában csip-csup bajokkal. Ezt mindig mondjuk is a háziorvosoknak, hogy nagyon kell gyanakodni, ha valakit tíz éve nem láttak és akkor egy semmiféle megfázással felkeresi őket. Mert ezek olyan küszöb alatti jelzések, amiket ha a háziorvosok ki tudnak szűrni, és a gondozóintézetek úgy vannak felszerelve, hogy azonnal segítséget kaphassanak a bajban lévők. Fontos a lelki bajok korai észlelése, hiszen többségük nem igényel kórházi ellátást. Gyógyszermentesen intézhető bajokról is szó lehet, amik kezeletlenül az öngyilkosság gondolatáig vezetik az adott embert.
(Az interjút készítette: Kaufmann Balázs.)
