Emlékszem, négy- vagy ötéves voltam, és meglehetősen öntudatos. Különösen, ha azokról a fránya zöldségekről volt szó, amiket ki nem állhattam. A gusztusosan puhára főtt répa éppúgy ellenségem volt, mint a kiskanálnyi borsó, vagy a villával tört krumpli. Szegény édesanyám legnagyobb bánatára. Neki jutott ugyanis az az embert próbáló feladat, hogy a heves ellenállás mellett, vagy épp annak ellenére belém diktálja a napi adagot.
Jó néhány elkeseredett próbálkozásba és legalább ennyi felismerhetetlenségig összetrutymózott komplett öltözékbe került, mire rájött: taktikát kell váltania. Onnantól kezdve egészen sokáig figurákat, állatokat és mesét csinált a zöldségből a tányéromon, és láss csodát, működött…
Hogy ez hogy jön most ide? Nos, egy japán szakácsmester kapcsán, aki már-már művészi szintre fejlesztette az ételek tálalását. Jöjjenek velünk, és nézzenek körül önök is az elvarázsolt világában, ahol a szusipingvin és az omlettágyban szendergő mackó csak a kezdet…
Képek forrása: Bored Panda
Önök próbálkoztak már hasonló módszerrel vonzóvá tenni az ételt? Írják meg kommentben!
