Bizonyára önök is emlékeznek még Stephen Suttonra. Arra a 19 éves brit kamaszfiúra, aki idén tavasszal egy pillanat alatt belopta magát egy világ szívébe optimizmusával, jókedvével és a felfelé mutató hüvelykujjával. Ezek annak ellenére váltak védjegyévé, hogy gyógyíthatatlan beteg volt: Stephenről 16 éves korában derült ki, hogy rákja van, és bár mindent megtett a gyógyulásért, idén májusban végül feladta a küzdelmet.
Képek forrása: Facebook
Stephen betegsége három éve alatt egyszer sem hagyta el magát, és ha lehet, többet élt, mint egészséges társai. Amikor közölték vele, hogy meg fog halni, összeállított egy 46 tételből álló bakancslistát rajta csupa kamaszfiús kívánsággal, mint hogy „megölelni egy embernél nagyobb állatot”, „ejtőernyőzni”, „hegyet mászni.” A lista egyik utolsó tétele a jótékonykodás volt: Stephen 10 ezer dollárt szeretett volna összegyűjteni a rákbeteg gyerekek megsegítésére, és végül több mint 5 millió dollárt gyűjtött.
Stephent édesanyja, Jane mindenhova elkísérte, és mindenben támogatta őt, igaz, csak a háttérből. Azt mondja, ebből a szempontból homlokegyenest fia ellentéte: míg Stephen szeretett szerepelni, ő egész eddig irtózott, még a gondolattól is.
„Megtanított élni”
A legelső, és emiatt kivételes interjújában, Jane természetesen Stephenről beszélt. Elmondta, fia volt az, aki megtanította neki, hogyan érdemes élni az életet. „Soha nem voltam ideges típus, de azért velem is előfordult olykor, hogy olyasmiken aggódtam, amikről utólag kiderült, apróságok csupán. Ma már máshogy van. Azon kapom magam, hogy rendre azt kérdezgetem magamtól: most komolyan, mit aggódsz ezen? Stephen mindig azt mondogatta, hagyjam a fenébe ezeket a kis dolgokat, és helyette inkább érezzem jól magam.”
A gyászoló anya azért bevallotta azt is, neki is vannak rossz pillanatai. „Stephen halála óta szerencsére nincs túl sok szabadidőm. Ezer fokon égek, hogy eleget tegyek a legkülönbözőbb jótékonysági felkéréseknek, mindezt Stephenért. Az tart mozgásban, hogy arra gondolok, ő is helytelenítené, ha otthon ülnék a gyászba temetkezve.
Jane az interjúban beszélt arról is, nehezére esett elfogadni, hogy nyilvános szereplésével, Stephen közkinccsé vált. „Furcsa volt olvasni, hogy sokan azon a becenéven emlegették őt, amit egymás közt használtunk. Először azt gondoltam, nincs joguk hozzá, hiszen ez a dolog csakis kettőnké, amihez másnak nincs joga. De aztán rájöttem, Stephen rengeteg embert megérintett a személyiségével, akik cserébe beengedték őt az életükbe, így nincs jogom elítélni őket azért, mert ugyanúgy szeretik, ahogy én.”
