Magyarországon már 4 millió 800 ezren használják a Facebookot. Az okostelefonok terjedésével nőtt a közösségi oldalon eltöltött idő is. Egy felmérés szerint még éttermekben is hosszabban üldögélnek manapság a vendégek, mert ma már nemcsak rendelnek és esznek, hanem becsekkolnak, lefotózzák és posztolják a képet, e-mailezgetnek és böngésznek a Facebookon. Mivel már zsebben van a net, könnyen elérhető, egyre több függő van.
“Be kell látnunk, hogy társas lények vagyunk, alapvetően nincs baj az ilyen kapcsolatokkal” – mondja Demetrovics Zsolt, addiktológus. Szerinte önmagában sosem a Facebookkal van gond. “Akinél függősség alakul ki, annál a közösségi oldal nélkül, máshol jelentkezhetne a probléma, valaminek a hiánya. Akkor kell elgondolkodni és szakember segítségét kérni, ha valakinek a mindennapi életét befolyásolja az állandó fészbukozás, ha az alvás, a család és egyéb kapcsolatai, a munkája, a tanulás vagy épp a hobbija rovására tölt időt a számítógép előtt.”
Gelsei Bernadett, mentálhigiénés szakember szenvedélybetegekkel is foglalkozik, önismereti, párkapcsolati és stresszkezelési tanácsokat is ad. Praxisában és környezetében is egyre többször találkozik Facebook-függőkkel.
Összegyűjtött pár árulkodó jelet róluk:
– ébredéskor és elalvás előtt is első a Facebook
– elviselhetetlennek tűnik napokig internet nélkül
– az alvás helyett is a gép előtt ül
– minden fontos napi történést, gondolatot megoszt
– sok az ismerős, mégis magányosnak érzi magát
Ha időben ráébred valaki, hogy a Facebook rabjává vált, kis odafigyeléssel változtathat ezen – mondja Gelsei Bernadett. Például időkorlátot kell szabni, csoportosítani a barátokat és csak a legfontosabbakat követni. További tippek itt.
Ha valaki úgy érzi, egyedül nem tud úrrá lenni a függősségén, akkor neki pszichológus segíthet, a terápiával nemcsak azt lehet elérni, hogy valaki kevesebbet üljön a gép előtt, hanem az is kiderülhet, minek a hiánya okozta a függősséget.
Leleplezhető lelki zavarok
Gelsei Bernadettet Facebook-használók elemzésére is kértük. Persze könnyebb lenne a szakember dolga, ha a közösségi oldalon mindenki teljes egészében megmutatná az arcát. Az igazit. A rejtőzködők, hamis képet mutatók ilyen vizsgálata nehéz, de az ő gondjaik, személyiségük is kikövetkeztető.
Gyanús-e, aki nincs a Facebookon?
Már két éve is felmerült a kérdés, milyen takargatnivalója van annak, aki nincs fenn a legnépszerűbb közösségi oldalon. Munkaadók és pszichológusok mondták, az nem normális, főleg, ha fiatal az illető.
Gelsei Bernadett szerint sem kizárt, hogy paranoid személyiségzavar miatt nem jelenik meg valaki a Facebookon, mert ők folyton attól félnek, hogy követik, ellenőrzik őket. Lehet azonban, hogy egyszerűen csak munkája miatt nem lehet fent valaki, vagy visszafogott személyiség és bohóckodásnak tartja a facebookot. Aztán vannak még a munkamániások, akik felesleges időtöltésnek tartják a közösségi oldalon bolyongást.
Mit árul el, ha valaki….
– sokat posztol:
„Fontos neki, hogy kifelé hogy ítélik meg, mutasson valamint magából a külvilágnak, lehetőleg úgy tüntesse fel magát, amilyennek szeretné, hogy lássák mások.”
– egyáltalán nem posztol
„Kukkolónak hívjuk, passzívak, introvertáltak, szeret a háttérben maradni, de nem szeret lemaradni információkról és fontos, hogy mindent átláthasson, egyfajta kontrollt gyakoroljon.”
– cserélgeti a profilképét
„Szólhat önértékelési problémáról, kisebbrendűségi érzésről, vagy akár nárcizmusról. Előbbi esetében a megfelelés, tökéletes megjelenés a fontos, ez okoz benne bizonytalanságot. Utóbbinál a folyamatos like-gyűjtés és a pozitív visszajelzések begyűjtése a cserélgetések oka.”
– élete minden mozzanatát megosztja
„Bizonytalan önmagában, helyzetében, döntéseiben. Ezek lehetnek időszakosak. Nem posztol sokáig semmi személyeset, aztán egyszer csak minden infót feltesz, úgymond vérszemet kap a lájkoktól és a hozzászólásoktól. A pozitív visszajelzések megerősítésként hatnak rá, akár döntések meghozatalára is eljuttathatják, vagy már meglévő döntésének megerősítésében játszanak fontos szerepet.”
– csak mások szavait osztja, idézi
„Számára fontos üzenetet akar közvetíteni, de nem akarja vagy tudja felvállalni saját magát és a gondolatait. Könnyű bebújni ezek mögé, elhitetni, hogy ilyen bölcsek. Így jelezheti, ha a posztolt okosság foglalkoztatja őt. Előfordul, hogy nem képes konfrontálódni, és a posztjából gondolja a visszajelzéseit adni.”
– csak vicces képeket, írásokat posztolnak
„Nem mutatja meg igazán önmagát, énvédelme a humorban jelentkezik. Van, aki egyszerűen ezekkel próbál népszerű lenni.”
– minden új pasi/csaj fotóját kiteszi
„Szólhat a párkapcsolati elakadásairól. Például annak eltusolása, hogy nehezen talál társat és boldogtalan. Kötődési probléma is lehet mögötte, ha gyakran váltakoznak a partnerek.”
– személyes üzenetet nyilvánossá teszi (pedig csak a címzett értheti)
„ Ez többnyire játszma, tudatos bosszú, lejáratás, igazságszolgáltatás, manipuláció.”
– nem a valódi nevén van a Facebookon
„Valamilyen félelme miatt nem képes felvállalni saját magát, sok oka lehet, akár munka, főnök, rendőrség, régi lebukás, stb.”
– folyton kritizál
„Sokan híres emberek, politikusok közéleti személyek, közösségek oldalain vezetik le a bennük rejlő szorongásokat, gátlásokat, indulatokat”
– csak pozitív üzeneteket (többnyire idézeteket) posztol
„Ez lehet hárítás a valóság negatív dolgaival kapcsolatosan. Nehezen tud szembesülni rossz érzésekkel, kudarccal. De lehet csak szimplán örök optimista.”
Szebb, mint a valóság
Egy online marketing szakember, Gombos Zsolt azt mondja: azon lehet vitatkozni, hogy hasznos vagy nem a Facebook, de tény, hogy a “posztolási kényszer” nagyon sok embert érint. Ő egy videóval arra hívja fel a figyelmet, hova vezet, ha valaki tudatosan más színben tünteti fel az életét.
