A 99 éves Gerle Györgynének tavaly még uszodabérlete is volt. Januárban elesett, azóta a lakásból is csak ritkán jár le, de a mai napig fél óra tornával kezdi a napot.
Évtizedekig gyermekbénulásos betegekkel foglalkozott, pótmamaként ápolta a lelküket is. Pár hónappal ezelőtti balesete után sem volt különösebb szüksége szakemberre a felépüléshez. Tudja, mit, hogyan kell mozgatnia. Barátait is a mai napig szívesen tornáztatja.
Egyedül él, de nem magányosan, minden nap meglátogatja valaki.
Holokauszt-túlélőként lenne mit mesélnie a szenvedésről, de ő szívesebben beszél élete szebb pillanatairól, illetve arról, hogyan értékelte át a rosszat. Azt mondja, nem büszke arra, hogy ő ilyen, szerinte ez adottság.
