“Átalakult a magyar pszichiátria, és olyan folyamatok indultak el az elmúlt bő tíz év alatt, amelyekre az orvosoknak reagálniuk kell. Elsősorban a társadalom elvárásai változtak, amihez a szakmának is alkalmazkodnia kell” – véli Dr. Danics Zoltán, aki egy nemzetközi konferencián tartott előadása után nyilatkozott a HáziPatika.com-nak.
Egyre több a tudományos alternatíva is: új kezelési módok jelentek meg, illetve súlyos kritika fogalmazódik meg a szakmán belül is egyes terápiákkal és a szakma hitelével szemben. A megújulásra törekvő irányzatokat Danics reformpszichiátria néven emlegette előadásában, a Dívány a Dunán című szakmai találkozón. Az előadó magát is a reformpszichiáterek közé sorolta, miután az elmúlt évtizedben ráébredt arra, hogy változtatnia kell a betegekhez – korszerűbb kifejezéssel: felhasználókhoz, “tapasztalati szakértőkhöz” – való viszonyában.
Korábban egyszerűen betegnek tekintették a pszichiátriai zavarokban szenvedőket, a szakorvos inkább azt emelte ki, hogy a tapasztalati szakértők, mint a pszichiátriai tünetek, panaszok átélői, olyan élményekkel bírnak, amelyeket egy szakember nem feltétlenül élt át. Így hiába a kezelőorvos akár ezer betegnél szerzett rutinja, szaktudása, ha nem támaszkodik a beteg “tudására”.
Danics – aki egyetemi oktató, tudományos kutató, majd az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet osztályvezető főorvosa volt az intézmény megszüntetéséig – elmondta: erős “felhasználói igény” is mutatkozik a változásra, a megértőbb, kevésbé atyáskodó kezelésekre. Ezek hiányával is magyarázható a hagyományos pszichiátriai ellátástól való eltávolodás, az alternatív kezelések felé fordulás.
Nem egyértelműen besorolható kórképek
Ma már több pszichiátriai zavarról kiderült, hogy nem egyértelműen meghatározható, besorolható kórképek. Így például a szkizofrénia esetében sem egyetlen zavarról és annak alcsoportjairól, hanem többféle, sok tekintetben lényegesen eltérő tünetegyüttesről beszélhetünk. E tünetegyüttesből nem minden elem áll fenn egyszerre a diagnosztizált embereknél. A pszichiátriai zavarokra általában is jellemző, hogy több tényező együttes megléte határozza meg a kialakulásukat, lefolyásukat, eredményes kezelésüket. A tüneteknél sokszor viselkedésbeli, érzelmi hangulati elemekről van szó, nem könnyen és egyértelműen megfogható, egyszerűen definiálható dolgokról. A pszichiátriai zavarokat időről időre újraértelmezik, újradefiniálják, újracsoportosítják.
Még többet szeretne megtudni? Olvassa el a folytatást a Házipatika oldalán!
