Először a csend tűnt fel. A bajai Sétáló utcában a második valamirevaló nyári nap teltházat hozott a fagyizónak, fiatal és még fiatalabb lányok ültek a tejszínhabos fagylaltkelyhek mögött, málnaszínű vigyorok és színes papíresernyők között, mikor csönd lett. Nem vészt jósló, hanem izgága, fészkelődős, egymást bökdösős, fojtott vihogós csönd. Felnéztem, vigyorogni kezdtem. Mivel a fiam lehetne, ha nem dől rám a szénakazal, nem igazgattam a hajam, nem ellenőriztem lopva a sminkem, hanem ittam még egyet a Radebergerből, felálltam, megszaporáztam a lépteim és megvártam, míg a kőporos falon autogramot ad egy fehér bőrű, puha húsú fiúnak. Egy papírzsepire. Aztán rányomtam a hangjegyzet ikonra: Szia, Aurelio, mit keresel itthon?
VV Aurelio, a Való Világ hatodik szériájának nyertese élőben sokkal jobban néz ki, mint a tévében. Végigmértem, naná. Szőrteleníti a lábát és le van barnulva. A haja olyasmi volt fiúban, mint lányoknál a „most dugtam” frizura, ehhez nem értek igazán. Fekete póló, térdgatya, napszemcsi. Laza, nagyon laza. Magasabb, mint képzeltem. Vállasabb, mint hittem.
Azért van itthon, mert péntek este fellépése lesz Szegeden és egyszerűbb, ha Bajáról megy, úgyis ide jön vissza. Olyan természetesen beszélt a fellépésekről, hogy csak másfél óra múlva jutott eszembe, mégis, mi lehet a produkció, amivel szórakoztatja a közönséget? Nyilvános helikopterezésről még nem írtak a bulvárlapok, így arra gondolok, hogy a produkció maga a jelenlét lehet.
A barátok és édesapja miatt a hétvégéket amúgy is Baján próbálja tölteni, de Zsófi miatt most többet van Budapesten. Igen, bólogatok, hallottam, hogy összejöttetek. Jaja, a sors akarta így. Végigfut az agyamon egy gondolat, inkább az RTL akarta azt, mint a sors, de nem mondom ki hangosan, inkább vigyorogjunk egymásra, mint a rohadt paradicsom. A két földi fél szavakból sem érti meg egymást. Zsófi még nem volt Baján, jövő héten jön, Aurelio már nagyon szeretné, ha látná a várost. A parton kilencszáz az üveges Guiness, de Zsófi úgyis az a mojitós típus
Most Balázzsal sétálgatott, a legjobb baráttal, akivel rossz nyelvek összehozták. Igen, úgy. Aurelio kaján vigyorral meg is jegyzi, mikor itthon van Baján, Balázs a pasija. Biztosítom, hogy nem csapom le a kezéről. Pedig Balázs borostás és nincs annyira kigyúrva sem, szóval, ha húsz évvel fiatalabb lennék, akkor én inkább Balázsra mennék rá. Egy pasin legyen szőr. Sok szőr.
Elmesélem neki, hogy több cikket írtam a Való Világról, köztük egy olyat is a párbaja előtt, ami arról szólt, miért kell neki a Villában maradni. Elmondom neki azt is, helikopterezés ide, bőgés oda, azt gondolom, hogy egy értelmes fiú és azt jósoltam már a műsor közben, állást kínálnak neki majd a médiában. Ha nem is a második, pardon harmadik Sebestyént nevelik ki belőle, de valami olyasmit. Bólogat, igen, már most úgy kezelik, hogy ő a második Majka. Felmerült a neve a Celeb vagyok, ments ki innen! c. műsorban, arról is volt szó, hogy a következő VV Belevaló c. kísérő műsorát ő vezeti és persze megkeresték az Éjjel-nappal Budapesttől is. Most én bólogatok, hogyne, de én nem erre gondoltam. Nem baj, majd visszatérünk rá. Egyszer.
A nyarat úgy tervezi, hét közben legyen egy kis nyugi. Ha sikerül. De most még felfoghatatlan ez az egész, az élet is, mert nem gondolja, hogy más ember lett attól, szerepelt pár hónapig egy tévéműsorban. Hiába van rajta napszemüveg, látom, hogy amíg velem beszél, többször körülnéz, egy pillanat az egész, de figyeli, ki nézi, ki ismeri fel. Emiatt nem figyel teljesen rám, de nem bánom, mert én meg azt figyelem, élvezi-e vagy zavarban van. Úgy látom, még nem szokta meg, hogy megnézik, de elvárja. Néhány év múlva, ha megveti a lábát és valaki vagy médiaszemélyiség lesz belőle, az a fajta válik belőle, aki sír esténként, ha a zöldséges nem ismerte fel a Fény utcai piacon és néha direkt metróval utazik, mert ő olyan közvetlen és egy közülünk.
A bajai csajok úgy gondolják, mert olyan észvesztő zsibongásra érek vissza a fagyizóba, mintha minimum az derült volna ki, a light tejszínhabot orvul legalább 30% zsírtartalmúra cserélték volna ki az éj leple alatt gonosz, dagadt kezek. VV Aurelio befordul a sarkon, a Szentháromság tér felé, megiszom a maradék Radebergert és körülnézek, hátha José Manuel Barros is itt lézeng valahol a környéken és nem tudja, hol van jó sajtos-tejfölös lángos.
