Élet-Stílus

A fotós, mint lokális maximum

Körülbelül két éve már írtunk a természetfilmes stábtagokat kilátópontként hasznosító szurikátákról, de úgy látszik, hegyes orrú barátaink továbbra is bátran alkalmazzák ezt a trükköt. Nem mintha ezzel a fotósoknak és filmeseknek bármi problémája lenne. Nekünk sem lenne ellenvetésünk.

Kapcsolódó cikkek

A Botswanában fotózó nagy-britanniai Will Burrard-Lucas is áldozatul (illetve kilátóul) esett a mangusztáknak. Mindössze hat napot töltött a helyszínen, de ez bőven elég volt a kíváncsi állatoknak ahhoz, hogy teljes körűen felfedezzék és hasznosítsák az általa nyújtott előnyöket. A kölyköket a fényképezőgép vonzotta, rá is tették a cuki kis mancsukat az új játékszerre. Eközben szüleik a már említett módon magaslatként értelmezték a fotós testrészeit, és onnan kémlelték a látóhatárt, az esetleges veszélyforrások kiszűrésének érdekében.

U.i.: Van-e menőbb a szurikátás selfie-nél? Kell!

Ajánlott videó

Olvasói sztorik