Mintha pornóforgatókönyv-írók szálltak volna be a hírgyártásba az utóbbi időben. Húszas, harmincas éveikben járó tanárnők, bébiszitterek és családi barátnők molesztálási ügyeiről írnak lépten-nyomon a hírportálok. A nők pedig nem az áldozat, hanem az elkövető szerepét kapják, a cikkek melletti fotók vonzó nőket ábrázolnak. Kiskorú, tíz-tizennégy éves fiúkat kényszerítettek szexuális aktusra, esetenként hosszabban elhúzódó viszonyra, s ezért bíróság előtt állnak.
Sokan ilyesmit olvasva értetlenkednek és felháborodnak, a cikkekhez érkező kommentek legalábbis erről szólnak. „A bíró azért ítélte el a nőt, mert irigykedett, hogy neki sohasem volt ilyen partnere, bárcsak engem is megerőszakolt volna ez a csaj, amikor ennyi idős voltam, semmi rosszat nem tettek, csak élvezték az életet” – írják kortól és nemtől függetlenül.
Fotó: Thinkstock
Bár egy huszonéves, kezdő tanárnő és egy még éppen nem nagykorú fiú viszonyát illetően elfogadható lehet ez a hozzáállás, de amikor arról írtunk, hogy egy nyolcéves fiúval kezdett két éven tartó szexuális viszonyba a bébiszittere, valahogy furcsán hangzottak a kisfiúra irigykedő hozzászólások. Már csak azért is, mert ha egy idősebb férfi pozíciójával, hatalmával visszaélve csábít el egy kiskorú lányt, rendre érkeznek „az ilyen embert kasztrálni kellene” tartalmú hozzászólások. Ugyanaz a kettős mérce, mint ami az intim testtájaikat megvillantó celebnők és mutogatós, perverz férfiak esetében tapasztalható.
A fiúkat nem lehet megerőszakolni?
A fiúknak a lányokkal ellentétben tényleg teljesen mindegy, hogy mikor kezdik az aktív szexuális életet? Csak az örömükre szolgálhat, ha kihasználják a testüket? S attól kezdve, hogy képesek erekcióra, mindig akarják és mindig készek is a szexre? Egy férfit egy nő tényleg nem tud, még gyermekkorában sem szó szerint megerőszakolni? Létezik olyan, hogy női pedofília? – sorjáznak a kérdések.
„Egy kliensemet egy harmincöt év körüli nő zaklatta serdülőkorában. Pornófilmet tett be neki a videóba, zuhanyozni ment, majd visszatérve szájon csókolta a fiút. A srác ettől rögtön ejakulált, és szégyenében elrohant. Az élmény annyira beleégett a lelkébe, hogy még most, harminchét éves korában is gyűlöli a csókolózást, és általában nem is hajlandó rá. Számos konfliktusa volt már emiatt a partnereivel, s bár régóta szeretne, nem tud családot alapítani” – meséli Hevesi Krisztina szexuálpszichológus.
„A túl korai szexuális tapasztalat, főleg ha nem egy választott partnerrel történik, könnyen tönkreteheti a másik nemhez fűződő viszonyt és szexuális funkciózavarokat idézhet elő a fiúknál éppúgy, mint a lányoknál” – mondja a gyermekkori szexuális zaklatásról. „Mindkét nemnél ugyanúgy megjelenhet szexuális averzió vagy undor, visszahúzódás, sőt, akár perverzió, parafília is kialakulhat. Bizonyított tény, hogy a szexuális bűnelkövetők és pedofilok jelentős része egykor maga is áldozat volt, emellett a gyerekeket molesztálóknak gyakran épp az az életkori preferenciájuk a kiskorúak terén, mint ahány éves korukban ők váltak a zaklatás áldozataivá” – teszi hozzá.
Dupla csapdában az áldozatok
A szexuálpszichológus szerint a hímnemű áldozatok ráadásul dupla csapdában vannak: „A társadalmi beidegződések abból az időből erednek, amikor szokás volt a kamasz fiúkat prostituálthoz vinni beavatásra. Ma pedig akkor számít igazi férfinek valaki, ha bármikor és bárhol örömmel kész a szexre. Minden más eset kudarcnak számít, amit az ember igyekszik magában mélyen eltemetni. A nők által elkövetett nemi erőszak ezért az esetek többségében titokban marad, így nagyon nehéz feltérképezni, hogy hány fiú válik áldozattá, illetve hogy ebből a későbbiekben milyen problémái keletkeznek.”
Hevesi Krisztina magánrendelése tömve van szexuális problémákkal küzdő emberekkel, Magyarország pedig a szex miatt tönkrement párkapcsolatokkal.
Hevesi Kriszta
„Egy férfit tizenhárom éves korában két prostituált „játékból” megerőszakolt, amit nagyon rosszul élt meg, orgazmusa sem volt. Amint mondta, a történés egyetlen pozitívumát az jelentette, hogy másnap, amikor az iskolában elmesélte, minden kissrác őt irigyelte. Viszont mivel a “hölgyek” voltak felül, ebben a pozitúrában azóta is képtelen szeretkezni.”
Az eset elsőre semmiségnek tűnhet, de ha jobban belegondolunk, előbb-utóbb félreértésekhez, magyarázkodáshoz és konfliktusokhoz vezet. Bár ma már sok férfi eljut odáig, hogy hajlandó elismerni: pszichés eredetű szexuális zavarai vannak, a múltbéli negatív élményeikkel kapcsolatban nagyon nehezen nyílnak meg. Szégyellik, hogy a szexet nem voltak képesek örömforrásként megélni, még akkor is, ha túl fiatalon és erőszak áldozataiként volt részük benne. Mert ezt hiszik társadalmilag elfogadottnak, normálisnak.
Homokba dugják a fejüket a szülők és a tanárok
„Bár mindenhonnan ömlik ránk az erotika, túlságosan prűdek vagyunk, és még mindig tabunak számít nyíltan beszélni a szexualitásról. A felvilágosítást a szülők az iskola feladatának tekintik, ahol viszont legfeljebb annyit mondanak el a gyerekeknek, hogy miért ne csinálják. Felvázolják a nem kívánt terhesség kockázatait, és a nemi úton terjedő betegségekről beszélnek. Nemrég egy szakdolgozómmal terveztünk szexuális felvilágosító órákat tartani budapesti középiskolákban. Az esetek többségében azonban visszautasították a lehetőséget, az egyik gimnázium igazgatónőjének szavai szerint a fiatalok ott ilyesmivel – mint a szex – nem foglalkoznak. Amíg ez így marad, a kamaszok számára a pornófilmek maradnak szinte kizárólagos információforrásként, ami pedig több problémát, mint megoldást kínál” – mondja el Hevesi Krisztina, majd így összegzi mondanivalóját:
„Miközben a monogám párkapcsolatok szentségére hivatkozva, vaskalapos módon elutasítjuk a párbeszédet a szexualitásról, épp azáltal tesszük tönkre a lehetőségüket, hogy a homokba dugjuk a fejünket. Így csak kényszeredett és próba-szerencse alapon létrejövő szexuális viszonyok létesülnek.”
