A Valentin-naphoz érintőlegesen kapcsolódó, de legalább olyan fontos hír: egyéves az ország büszkesége, a cukiságügyben világklasszis budapesti kiselefánt, Asha. Az állatkert persze hatalmas bulit csapott, nagyjából akkorát, mint fél évvel ezelőtt, tortával, gyereksereggel, médiával. Igaz, most a szabadtéri kifutón ünnepeltünk, nem az elefántházban, plusz az alkalomhoz többnapos eseménysorozat is kapcsolódik, pénteken és egész hétvégén ráadásul ingyen jöhetnek a tizennégy év alattiak.
Két torta is volt, az egyik egy gyümölcsös-köleses, több emeletes őrület. A másik egy zselatinnal összetapasztott, kicsit nehezett édesség – a dolgozók nem bírták ki és megkóstolták, az élményről azonban hallgat Hanga Zoltán szóvivő. Ezt végül nem is kapták meg, vacakol az anyuka gyomra, de legalább marad valami az apának is, aki később érkezik. “Ne feledkezzünk meg az apáról – int Hanga -, hiszen ő is kell ahhoz, hogy legyen kiselefánt.” Visszafojtott röhögés a kamasztagozat felől.
Asha egyébként ki sem akar jönni, hideg van, sok az ember, kell a francnak ez az egész cirkusz – ha van arckifejezése egy kiselefántnak, hát az most nagyjából ezt tükrözte. Az anyja azért csak odaterelgette a tortát. evett kicsit az azt alátámasztó szalmából, majd belekóstolt az édességbe is, de negyed óra alatt csak félig fogyott el, az is anyukának hála.
Asha még mindig őrjítően cuki, de a lényeget nem is látjuk, meséli az állatkert egyik büfése, aki imád hajnalban kezdeni, “amikor pakolunk és még nincs itt senki, akkor a legédesebb, a múltkor egyedül focizott”. Szóba kerül a vlágot lázban tartó koppenhágai zsiráfbotrány (“teljesen kiakadtam, amikor jöttek abban a hentesruhában, hát micsoda köcsögség már!”), amelyet egyébként nem említenek az elefántház melletti sajtótájékoztatón, legfeljebb az operatőrök sütnek el néhány közepes poént. Hanga csak a sajtómeghívóban említette, hogy reméli, a zsiráf-ügy nem tereli el a figyelmet Asháról. Azért mi megnéztük a budapesti családot, jól vannak íme:
