Az orrunk nemcsak szaglásra való, hanem a belélegzett levegőt szűri, nedvesíti és melegíti is. Sőt, még a hangképzésben is van némi szerepe, ezért ha náthásak leszünk, nemcsak a hangunk változik meg, hanem kiesik az előbb említett három fontos funkció is. Márpedig a téli szezonban igencsak gyakoriak a különböző baktériumok vagy vírusok által okozott hűléses betegségek, amelyeket az esetek 80-90 százalékában úgynevezett rhino- vagy adenovírusok okoznak. Sajnos, ezekből több száz fajta képes hasonló betegségeket okozni, és egy szezonban is tucatnyi alfajuk fertőz, ezért védettséget szerezni ellenük szinte lehetetlen, egy téli idényben akár négy-öt alkalommal is lehetünk náthásak.
A nátha szinte minden esetben az orrnyálkahártya kóros mértékű változásával jár, amit köznapi néven orrdugulásként emlegetünk. Ez nagyon kellemetlen érzés, amit csak súlyosbít az, hogy a normális esetben az orron át lélegző melléküregek (arc- és homloküreg) ilyenkor nem tudnak szellőzni, majd rövid idő alatt lecsökken bennük a nyomás. Ekkor érezzük úgy, mintha “az egész fejünk tele lenne takonnyal”, de az érzékenyebbeknél fejfájás is jelentkezhet.
A képződött váladékot tehát el kell távolítani. Azonban orrfújás és orrfújás között is van különbség!
A felnőttek sem tudják jól!
Sokan nem tudnak vagy éppenséggel tudnak, de nem akarnak jól orrot fújni. Egyesek szégyellik, hogy hangos “trombitálást” adjanak elő, és emiatt éppen csak megtörlik orrukat, némi szipogást mímelve hozzá. Mások az orrcseppeket használják rosszul: előbb csöppentenek belőlük, utána kifújják az orrukat. Pedig a hagyományos orrcseppek nem erre valók, ezt a célt a fiziológiás sóoldatot tartalmazó, egyéb hatóanyag nélküli orrcseppek szolgálják.
Az orrnyálkahártya-nyugtató hatóanyagot (például xylometazolin) tartalmazó orrcseppek helyesen a kifújt orrba csepegtetve megnyugtatják a duzzadt, gyulladt nyálkahártyát, egy időre a váladék kiválasztását is meggátolva. Ám ezen hatásukat csak akkor érik el, ha előzőleg fizikálisan a lehető legtöbb váladékot eltávolítottuk, azaz kifújtuk az orrunkból. Mondanunk sem kell, hogy erre a szipogás és törölgetés nem alkalmas. Ne legyünk tehát túlzottan szemérmesek, forduljunk el és fújjuk ki orrunkat egy zsebkendőbe, ha szükséges.
Kíváncsi a helyes technikára? Kattintson ide, és olvassa el a folytatást a Házipatika oldalán!
