Milyen jó is lenne, ha könnyebben boldogulnának azok a családok, amelyek gyereket vállalnak, és a nőknek sem kellene felőrlődniük a munkahely és az otthon között – veti fel korunk jól ismert problémáját az ursula blog.
A történet főhőse Liza, a harmincas éveiben járó diplomás nő, aki sok kortársához hasonlóan szép karrierről álmodott, de a családalapításról sem akart lemondani. Keményen tanult, hogy jól fizető állást találjon, ám a húszas éveiben rá kellett jönnie, hogy friss diplomásként bitang nehéz lesz a képzettségének megfelelő munkakörben elhelyezkednie. Látta, hogy a csoporttársai bolti eladóként, ügyintézőként küszködnek, és sokan közülük szinte bármilyen alkalmazotti munkaviszonnyal beérik, csak hogy önálló keresetük legyen, és saját lábukra állhassanak.
Lizának tulajdonképpen szerencséje volt. Igaz, az első munkahelyén – bár tilos – rögtön nekiszegezték a kérdést: mikor óhajt gyereket szülni. Nem akartak olyan munkaerőt, aki gyesre megy, alig hogy betanítják. Az állásra végül felvették, de nem sokáig volt maradása a cégnél. Röviddel később viszont rámosolygott a szerencse. Megtalálta azt a munkát, amely szakmai és anyagi szempontból is megfelelt neki. Boldog volt, mert úgy érezte, végre a helyén van, sikerült megvalósítania önmagát.
Az évek múlásával aztán megváltoztak a hangsúlyok az életében. Különösen miután kisbabát vállalt. Ma már harminc fölött van, és tudja jól, hogy még hosszú évekig nem tudja magát visszadolgozni a csúcsra. De azt nem tudta volna elviselni, ha a családja sínyli meg a személyes ambícióinak kibontakoztatását. Ezért végül az arany középutat választotta. Kérdések azonban így is maradtak benne bőségesen. Ha tudni szeretné a folytatást, az ursula.cafeblog.hu-n elolvashatja.
