Az elbűvölőnek távolról sem nevezhető, gerinctelen, fog nélküli, de szarureszelővel felvértezett nyelvvel rendelkező nyálkás angolnák a világ legősibb állatai közé tartoznak: már 500 millió évvel ezelőtt is léteztek, és túlélték a dinoszauruszok kipusztulását is okozó, tömeges méretű természeti katasztrófát. Legrégibb feltárt maradványuk korát 300 millió évesre becsülik a tudósok.
Az óceánok fenekén, az iszapban élnek, táplálékra lesve; az elpusztult bálnák húsa a kedvenc eledelük. Legnagyobb fajtájuk 1,2 méteresre is megnő, de az átlagos hosszuk nem több 30 centiméternél. Kígyószerű testük azonban olyasmit rejt, amely egyben leghatékonyabb védőfegyverük is: rendkívül sűrű, nyálkaszerű váladékot bocsátanak ki, amely a tengervízzel keveredve igen vékony, áttetsző, de roppant erős hártyát alkot. A rendkívül rugalmasan nyúló, nagy felületűvé kiterjedő anyag még a támadó cápát is képes megfojtani, ha a fejére tekeredik.
„Meglehet, nem a világ legbájosabb lényei, de minden tiszteletet megérdemelnek – idézte a BBC News Tim Winegardot, a kanadai Guelphi Egyetem kutatóját, aki társaival a különleges állatokat tanulmányozza. – Ezek a fickók gyakorlatilag mindent túléltek (…) és ilyen értelemben igazi győztesek.”
Forrás: Wikipedia
A közönséges nyálkás angolnák testében mintegy száz mirigy található, amelyek a kezdetben tejszerű, fehér váladékot termelik. Viszonylag kis méretük ellenére a féreghalaknak is mondott állatok több száz kilométer hosszú nyálkafonalat tudnak kibocsátani mirigyeikből.
A tudósok úgy vélik, hogy a nyálkából – vagy az azt alkotó fehérjékből létrehozott selyemből – sokféle ruhaipari terméket lehetne előállítani, például harisnyanadrágot, lélegző sportfelszereléseket, vagy éppenséggel golyóálló mellényt. Ráadásul az angolnaselyem természetes és megújuló alapanyagforrást biztosítana a szintetikus szövetekkel szemben.
A kutatóknak azonban előbb rá kell jönniük a tömeges „nyálkatermelés” nyitjára. „Nagyon keveset tudunk a nyálkás angolnák reprodukciójáról. Eddig még senkinek sem sikerült fogságban tenyészteni őket, és valójában olyan alapvető dolgokat sem tudunk róluk, hogy például milyen módon lehet megállapítani a korukat” – mondta Douglas Fudge, aki a guelphi kutatási programot irányítja.
A BBC News riportja szerint a tudósok inkább arra összpontosítanak, hogyan tudnák a mesterséges pókselyemhez hasonlóan laboratóriumban előállítani az angolnaváladékban található fehérjéket. Bár még messze vannak attól, hogy kezükben tartsák az első angolnafonál-gombolyagot, nagyon is elképzelhető, hogy egy nap az óceánok mélyéről származó ősi nyálkából szőtt ruhadarabokban feszítenek majd az emberek.
