Miután megvettük a magunkat, kb. 5 dekagrammot egy üres befőttesüvegbe teszünk, és felengedjük annyi tiszta, langyos vízzel, amennyi bőven ellepi. A tetejére erős befőttes gumival rögzítsünk valami lyukacsos anyagot: függönyanyagot, tüllt, esetleg szúnyoghálót. Hagyjuk ázni a magokat a zacskón látható ideig, majd öntsük le róla az áztatóvizet. Engedjünk rá tiszta vizet, öblítsük le vele a magokat, majd öntsük ki, és hagyjuk, hogy a felesleges nedvesség kicsepegjen a textílián vagy hálón keresztül. Ezt megkönnyíthetjük, ha az üvegeket nyílásukkal lefelé speciális csepegtetőrácsra helyezzük, így 45°-ot zárnak be a vízszintessel, szájukon a felesleges víz könnyen eltávozhat. Ennek híján az is megfelelő, ha az üvegeket oldalukra fektetjük, és feneküket felpolcoljuk, hogy megkönnyítsük a víz eltávozását. Helyezzük az üveget napos helyre, és este ismételjük meg a műveletet.
A következő napokban reggel és este folytassuk a rutint, egészen addig, míg a csíra el nem éri ideális méretét. Hogy mi az ideális méret? Ez igazából ízlés kérdése: ha megkóstoljuk a csírát és ízletesnek találjuk, már fogyasztható, de egyesek a hosszabb csírákat részesítik előnyben. Az egyes magvak áztatási és csíráztatási idejét a zacskókon megtaláljuk.
Ha szépen kicsírázott a magunk, öblítsük le, csepegtessük le, majd helyezzük műanyag fedeles tároló dobozba, és tegyük a hűtőszekrénybe. Az ilyen módon eltett csíra akár egy hétig is megőrzi frissességét, ezután viszont tápanyagtartama rohamosan csökkenni kezd, illetve megromolhat. Fogyasztás előtt kb. 2 órával vegyük ki a hűtőből, ekkor lesz igazából fogyasztásra alkalmas, szobahőmérsékletű.
Ha szeretné tudni, mire figyeljen és milyen a tökéletes csíráztató edény, kattintson ide.
Forrás:
Így spórolhat a csírákon! (Házipatika)
