Az, hogy kedvenc csapatunk hogy teljesít az Eb-n, még alapesetben is hatással van a hangulatunkra. Fokozottan így van ez azok esetében, akiknek valamely családtagja rúgja a pályán a bőrt. A helyzetet tovább már csak az fokozhatja, ha a játékos valamely felmenője szintén sportoló. Ez esetben a hatás ugyanis már oda-vissza játszik, hiszen ilyenkor nemcsak játékos sikere vagy kudarca van hatással a rokonok hangulatára, hanem a sportoló állapotát is komolyan befolyásolja a család hozzáállása.
Ilyesmivel a mostani labdarúgó-Eb-n is több sportolónak szembe kell néznie, hiszen nem kevesen mozognak úgy a pályán, hogy családjukban nemhogy illik, hanem szinte kötelező remekül focizni. Ott van például Kasper Peter Schmeichel dán kapus, aki a 92-es Eb-győztes dán csapat kapusának fia. Vagy éppen Niko Kranjčar, aki a horvát válogatott tagjaként van kint az Eb-n, és akinek apja annó jugoszláv válogatott volt. Most pedig egy iráni csapat vezetőedzője, szóval így vagy úgy, de máig szakmán belül maradt. De ugyancsak jó példa a cseh Michal Kadlec, aki szintén igazi futballistapalánta, hiszen édesapja sokszoros válogatott volt, a 96-os Eb-n pedig tagja volt az ezüstérmes cseh csapatnak.
Családban marad
És hogy mekkora nyomást jelent a játékosoknak az, hogy nemcsak a szurkolóknak, hanem a családnak is meg kell felelniük? “Az mindenképpen hatással van a játékosok teljesítményére, hogy családjukban mekkora a labdarúgás presztízse – szögezi le lapunknak dr. Kurimay Tamás pszichiáter, a most megjelent Sport pszichológiája című könyv szerkesztője és egyik szerzője. Majd hozzáteszi, hogy ennek oka egyszerűen az, hogy a család támogatása és elvárásrendszere nagyban meghatározza azt, hogyan alakul a gyerek karrierje, és hogy egyáltalán eljuthat-e arra a szintre, hogy kimehessen egy Eb-re.”
Ha még többre kíváncsi, kattintson ide.
Forrás:
Nyomasztó-e, ha az apád is híres sportoló volt? (Házipatika)
