Alig van téma, ami jobban foglalkoztatná az embereket, mint a pénz (nemcsak a sajátjuk, hanem a másoké is), a vagyon által nyíló lehetőségek, a szupergazdagok élete, a csodaszerű meggazdagodás receptjei. Fogadóirodák, állami és magán szerencse- és nyereményjátékok, nagy pénznyereményekkel kecsegtető kvízek mellett pletykalapok tucatjai élnek ebből az érdeklődésből. Van, aki az égiekhez fohászkodik, mások a vonzás törvényében hisznek, vagy az agykontroll segítségével igyekeznek “beengedni a pénzt az életükbe”.
Még aki tagadja, abban is él a vágy a váratlanul ölébe pottyanó vagyon iránt, és legtöbben meg vannak győződve arról, hogy az életüket örökre megváltoztatná, boldoggá tenné egy ilyen mesés változás. A Hegedűs a háztetőn tejesemberének dalát hallgatva ki ne gondolkodott volna már el arról, hogyan hangozhatna az ő változata, mi lenne az, amiben fordíthatna az életén a vagyon segítségével?
“Tartana a nagy daj-daj”
Pszichológusok, szociológusok, boldogságkutatók és pénzügyi szakemberek egyaránt régóta tanulmányozzák, milyen hatással lehet valakire a váratlan gazdagság. Az interneten böngészve számos esetleírást találhatunk, ezek sajátos módon ellentétesek a közvélekedéssel. A szakemberek állítják, hogy a hirtelen jött gazdagság nemhogy nem teszi boldoggá azt, akinek az ölébe hullik, sőt, éppen ellenkezőleg, nagy valószínűséggel tönkreteszi az életét.
Az első reakció persze az öröm, a hihetetlen, boldogító érzés, hogy minden gondnak vége, hogy bármit megtehet, a pénzzel mindent elérhet. Ez azonban – például a lottón főnyereményt megütő nyertesek életét vizsgálva – nem tart sokáig, a mámorító első hetek után jön a kijózanodás ideje. Sonja Lyubomirsky “Hogyan legyünk boldogok?” című könyvében ezt úgy fogalmazza meg, hogy az emberek könnyen hozzászoknak a jóhoz, és egy-egy pozitív változás, például nagy összegű nyeremény fölött érzett euforikus öröm néhány hét után eltűnik, azután hamar visszaállnak az addigi, átlagos boldogságszintre.
Magyarországon kevés a lehetőség arra, hogy a nyeremény okozta lelki és életminőségbeli változásokat konkrét eseteken keresztül vizsgálhassuk, hiszen nálunk a nagy nyertesek titkolják a kilétüket. (A bujkálás, az elköltözés kényszere, az “új élet” kezdésének szükségessége persze már önmagában is életminőséget rontó tényező, hiszen ez a szorongás megfosztja őket attól, hogy eddigi környezetükben, felhőtlenül örülhessenek.)
Amerikai esettanulmányok, felmérések azonban vannak ottani, ismert nyertesekről, és érdekes eredményre jutottak. Többségüknél alig telt el egy év, és az érintettek már semmivel sem érezték magukat boldogabbnak és szerencsésebbnek, mint a nyeremény előtt, sőt, olyan is akadt, aki boldogtalanabb lett, mert már nem lelte kedvét azokban az egyszerű tevékenységekben (egy jó vacsora, barátok, tévézés, kert stb.), amelyek addig örömet szereztek neki. Kaliforniában betegségként nevezték meg a hirtelen meggazdagodott ember állapotát: a sudden wealth syndrome-ban szenvedő szorong az új helyzetben, új társadalmi pozíciójában megfelelési kényszer gyötri, rettenetes stressz nyomasztja, és előbb-utóbb utoléri a depresszió. Egy fiatal angol lány, Callie Rogers, aki néhány év alatt az utolsó pennyig elverte a kétmillió fontos nyereményét, például olyan mély válságba került, hogy kétszer öngyilkosságot is megkísérelt. “Ilyen fiatalon nem tudtam mit kezdeni azzal a nyomással, ami a hatalmas vagyonnal jár” – foglalta össze egy interjúban.
Ha kíváncsi, még milyen nehézségekkel küzd meg az, akinek milliárdok szakadnak az ölébe, kattintson ide.
Forrás:
Boldogtalanok és szorongósok a lottónyertesek (Házipatika)
