Senki ne búsuljon, nemsokára véget ér a tél. Tegnap kezdődött ugyanis a szokásos éves Busójárás, aminek nem titkolt célja, hogy jól elűzze ezt a fura hideg évszakot. Tehát a hétvégi feladat: mindenki utazzon le délre, a legdélebbi Duna-parti településre, Mohácsra.
Az idei évben február 16. és 21. között megrendezendő Busójárásra mindenképpen érdemes leutaznia azoknak, akik még soha életükben nem jártak ezen a rendezvényen, mivel ez a legnagyobb farsangi mulatság az egész országban. Nem mellékesen pedig olyan népszokásba kaphatunk bepillantást, amit ugyancsak nem tudna máshol megtenni az igen tisztelt érdeklődő. A rendezvény – bár ez lehet, hogy elég nagyképűen hangzik, de azért mégiscsak illik leírni, hogy – igen sok hasonlóságot mutat a velencei, vagy épp a riói karnevállal. Amíg Brazíliában lenge öltözetű hölgyek és urak, vagy az olaszok esetében díszes maszkokkal eltakart lények kavarognak, addig itt Mohácson a hatalmas szőrökbe öltözött ijesztő maszkú, balkáni származású sokácok csinálják a fesztivált.
Így jár egy igazi Busó – Fotó: mohacsibusojaras.hu
Az Unesco Szellemi és Kulturális Örökségei közé is beválasztott Busójárás fő attrakciója természetesen a vasárnapi felvonulás lesz, ahol a sokác zenéről és táncról elnevezett helyről, a Kóló térről indulva Dunáig vonulnak, a szalmával kitömött gatyájú, kifordított birkabundába bújt és fűzfából készített maszkot viselő busók, hogy aztán vízre helyezzék a farsangi koporsót és meggyújtsanak egy hatalmas máglyát.
Elég a tél(ből) – Fotó: mohacsibusojaras.hu
Persze ezen kívül is lesz még bőven mit csinálni, az elkövetkezendő napokban, hiszen egy több napos karneválon azért csak az tud unatkozni, akit már teljesen beborított a tél, és ki sem akar abból szállni.
Ha valakinek azonban nem elég a sokaság, a zene, a tánc, a zsibvásár és a legkülönfélébb szokások testközelből való megismerése, azoknak azért természetesen még számos más lehetőséget is kínál a nem is oly vészes Mohács. A település természetesen minden, valaha történelmet tanult ember számára ismert lehet, ha máshonnan nem is, hát az István a király egyik szupervíziójából, ahol Torda (a később elbukó pogányvezér varázslója, sámánja) megénekli, hogy „Mohácsnál győzni fogunk, Dózsa lesz György királyunk, Nagyhatalom századokon át”.
Than Mór: Mohácsi csata – Fotó: polgarinfo.hu
Persze mindez csak akkor történhetett volna meg, ha azokban a vészes időkben nem vesszük fel a keresztséget, és még akkor is kétes a siker, mert még az is lehet, hogy akkor még 1526-ig sem jutunk el. Ki tudja… Mindegy is, hiszen úgy történt, ahogy történt. Lett nekünk Mohácsi vészünk, a törököknek meg Mohácsi diadaluk. (Ez utóbbi megfogalmazást pár éve, pont egy augusztus 29-ére esett történész konferenciáról mesélték nekem, ahol a török származású történelemkutatók, büszkén emlékeztek a híres csatára. No igen, nézőpont kérdése minden.)
Fejfák az emlékparkban – Fotó: mohacs.hu
És akkor, hogy vissza is kanyarodjak a magyar szemszöghöz, hát elég szomorú vége lett annak a csatának, ami aztán jó hosszú ideig meghatározta hazánk sorsát, és ami nagyban hozzájárult a vesztes attitűd kialakulásához. Ennek a történelmi eseménynek állít emléket a Mohácstól nem messze, Sátorhelynél – a csata helyszínén - található, a tavalyi évben új látogatóközponttal kibővült emlékpark. Itt számos szimbolikus alkotás és a kevésbé szimbolikus hadtörténeti, történelmi kiállítás emlékezik meg tisztelettel a tizenötezer elesett katonáról (a bejárati kapu elemit ennyi szegecsel rakták tele), az ország kettő, majd későbbi három részre szakadásáról (a három részre tört, fehér kőrózsaként megalkotott szökőkút) és magáról a csatáról (ferdén álló, fegyvereket és lovakat ábrázoló kopjafák sűrű erdeje).
Látogatóközpont az emlékparkban – Fotó: utazzitthon.hu
Ha valakinek azonban nincs kedve szembesülni történelmünk ezen részével, hiszen mégiscsak mulatni jött, és a telet temetni, annak azért érdemes még végiglátogatnia település számos templomát, melyek közül méreteinek (is) köszönhetően egyértelműen kiemelkedik az 1227 négyzetméteres, 3600 ember befogadására képes Fogadalmi Templom, melynek alapkövét a mohácsi csata 400. évfordulóján, 1926-ban helyezték el. A 1940. augusztus 29-én felszentelt templom alapjába pedig 3000 magyar községből és faluból, 52 városból, valamint 25 megyeház udvarából egyaránt egy-egy kiló földet helyeztek el, ezzel is szimbolizálva az ország összefogását. A templomot előzetes bejelentkezés után lehet megtekinteni.
Fogadalmi templom – Fotó: mohacs.hu
Akinek pedig ez sem elég és a város legrégebbi műemlék épületére kíváncsi, annak az Iparosházban a helye, ahova szintén előzetes bejelentkezés után nyerhetünk bebocsátást és ahol a régi épületben különböző oklevelek, mesterlevelek, fotók valamint érdekes szerszámok, eszközök mutatják be nekünk a régi iparos szakmákat és azok eredményeit.
Iparos holmik – Fotó: mohacs.hu
A hétvégén tehát irány Mohács!
