Most már csak meg kell majd ezt tartani. Mintegy két héttel ezelőtt a fejembe vettem, hogy pár kilótól megszabadulok, ehhez pedig az iskolai vizsgaidőszakot hívtam segítségül, így könnyebben le tudtam mondani az összes programot és nem estem semmilyen kísértésbe. Az első hetet lényegében simán letudtam, egyedül a bőr nélküli grillcsirke és a citromos répa verte ki nálam a biztosítékot, de mint mondják, a szépségért meg kell szenvedni, hát én megszenvedtem.
A második hét menüjén előzetesen végigfutva igencsak megörültem, tekintve, hogy elég sokszor ehettem sonkát, valamint több ízben is bővebb lett az elfogyasztható ételek listája. Aztán amikor szembesültem vele, hogy háromszor is főtt zellert kell ennem vacsorára, már nem voltam ilyen boldog… Rögvest hétfőn ezzel kellett indítanom, így az utána elfogyasztott narancs igazi katartikus élményt okozott, ha ötször nem meséltem el az elmúlt hétben, hogy mennyire jó érzés volt, mikor az első cikk után a gyümölcs leve szétáradt a számban, akkor egyszer sem.
Még sosem örültem ennyire narancsnak – Fotó: Shutterstock
A marhahússal ugyanakkor szakítás közeli állapotba kerültem, tekintve hogy az első estétől kezdve – amikor még azt sem tudtam, hogyan is kell elkészíteni – rohamosan romlott a teljesítményem. Az utolsót már csak egy jól megfőtt és párolt, minimum három nyári fesztiválon bevetett Martens bakancs talpához tudtam csak hasonlítani. Mondjuk, ha nem az utolsó elkészítése után érdeklődtem volna szakács cimborámnál a fortélyokat illetően, lehet hamarabb megtudtam volna, hogy ne forgassam össze-vissza és akkor jó, ha a közepe még rózsaszín, de legalább a saját bőrömön (nyelvemen) tapasztaltam meg mindezt.
Nem kertelek: vágtam a centit a vége felé, mert már kezdett elég egysíkú lenni ez az étrend. Ugyanakkor az tartotta bennem a lelket, hogy hamarosan vége. Aztán amikor ez be is következett, egy jól behűtött barna, belga sörrel öblítettem egyet az egészségemre, vasárnap pedig nem sajnáltam a tejfölt a rakott kel tetejéről. Itt el is érkeztünk egy fontos ponthoz: újra felfedeztem az ízeket! A rakott kel azon ételek közé tartozik, melyeket minden jólneveltségemet összeszedve szoktam illedelmesen visszautasítani, tegnap már az előzetes beharangozás után összefutott a nyál a számban.
Ami a végeredményt illeti, a diéta végeztével 83,8 kilót mutatott a mérleg, ez esetemben bő hatkilós mínusz. Azzal persze magam is tisztában vagyok, hogy ez csak egy pillanatnyi állapot, egy-két „deka” úgyis visszacsúszik az első napokban, ám mindezt a sportos életmódra váltás első lépéseként tettem (és ezt ajánlom minden kedves olvasómnak is), így a mai napon például megváltom a jegyem az egyik közeli konditerembe, a heteimet pedig igyekszem úgy beosztani, hogy három-négy nap testmozgás mindenképpen legyen benne.
Alig két hét alatt hat kiló mínusz – Fotó: Shutterstock
Odafigyelek mostantól arra is, miből mennyit eszem, a vasárnapi vacsorám is egy kis nagyi féle csirkecomb volt (bőrrel), majd egy banán, de nem ettem tele magam, csak épp, hogy legyen valami a hasamban.Végezetül köszönetet szeretnék mondani a barátnőmnek, aki végig bíztatott, beszerezte a grillcsirkét és megette a bőrös részét, illetve, ha valami jóízűt majszolt, akkor azt nekem háttal tette. Valamint a nővéremnek, aki főtt zellerként csak négyszer mondta a hátam mögött, hogy „fúúúúj”, ugyanakkor napjában kétszer közölte velem, hogy le a kalappal, és hogy milyen jó bőrben vagyok.
Sok sikert annak, aki mindezektől kedvet kapott hozzá!
