Minden nő életében vannak olyan napok, amikor legszívesebben ki sem menne az utcára. És olyan is előfordulhat, hogy valaki úgy gondolja, a természet vele aztán tényleg nem volt kíméletes. Ez különösen aktuális a műanyag nők korában.
Hiszen a bőrnek hibátlannak kell lennie: ennek érdekében savakkal maradják, gyémánttal csiszoltatják, lézerrel égettetik tökéletesre a kültakarójukat a legelszántabbak. A szempillákat a legmodernebb technikával varázsolják 3D-sre (könyörgök, valaki mutasson már legalább egyetlen szál 2D-s pillát…, avagy szőrszálat, aminek nincs térbeli kiterjedése). A szemeket műtétekkel nagyobbítják meg – Thaiföldön fillérekért akár ebédidőben is, mint arról Fejős Éva író beszámolt Facebook oldalán. Az ajkakba műanyagot vagy marhaalkatrészt (kollagén) és ki tuja még mit gyömöszöltetnek, hogy minél csókosabb legyen.
A 21. század nője az a teremtmény, akire már a jó Isten sem ismerne rá – már ha lenne ideje ilyen dőreségekkel foglalkozni -, nem csoda, hogy önmagát sem látja. De talán az égiek, vagy ha úgy jobban tetszik a természet egyéb teremtményei megmutatják: a szépség belülről fakad. Ahhoz, hogy valaki megragadó legyen, nem kell másnak lennie, mint aki vagy ami. Csak merje megmutatni saját magát.
