Gyereknek lenni azért is jó, mert még önfeledten tudjuk élvezni a telet. A latyak, a jég nem ellenség, a térdig érő hó sem, a bundás, egyujjas orkánkesztyű annál inkább, nem lehet benne hógolyót gyúrni, csapatostul megyünk a szomszéd nénihez, mert ő szénnel fűt, márpedig a hóembernek abból van a szeme.
Még vicces, hogy korán sötétedik, mert nem a mi gondunk a villanyszámla, és mókás a nagyi sápítozása is, hogy lettünk megint tiszta vizek, hogy kerül hó még a trikónkba is, és hol hagytuk el a szörnyű, bundás, egyujjas orkánkesztyűt már megint, legközelebb madzaggal behúzza a kabátba, esküszik, édes gyerekem, a hajad is tiszta víz. Amíg készül
a sok citrompótlós fekete tea, térdelünk a széken, leheljük az ablakot és girbegurbákat rajzolunk a bepárásodott ablakra, mögöttünk halkan kattan a Szokol rádió, három varjú kaszál, három varjú kaszál.
Nyeljük a teát meg a pirítóst, hallgatjuk az esti mesét, aztán elégedetten ücsörgünk a meleg konyhában, pattog a tűz, girbegurbákat rajzolunk az ablakra és nézzük a sötétben kéken csillogó havat, mintha tudnánk, ezek a furcsán csöndes téli esték csak gyerekként járnak ki, sokkal később majd átkozni fogjuk a havat, a latyakot, a hidegfrontot, és a
pirosnál várakozva eszünkbe sem jut girbegurbákat rajzolni az ablakra, otthon akarunk lenni végre, kiszállni egy pillanatra a mókuskerékből, elegünk van a sorban állásból, a lökdösődő tömegből, és agyunkra megy a Jingle Bells.
Mikor újra gyerek akarok lenni, héjában főtt krumplit vacsorázok. Amíg válogatom a krumplikat, vigyorgok, mert eszembe jut, hányszor kiabált velünk a mama, hát nincs rendes krumpli a háznál, hogy a kotlából kell kiszedni? A fészer alatt, a kotlában főtt az apró szemű, kapavágott krumpli a disznóknak, az mindig jobb volt, mint amit a mama főzött, ő mindig el akart ájulni és azt hajtogatta, mit szólnának, ha látnák, mi a papával összenéztünk, de nem látják.
A hajába krumplihoz közepes szemű krumplit válogassunk, sós, hideg vízben tegyük fel főni, erős lángon, annyi vízzel, hogy ellepje. Amíg fő, vágjunk cikkekre lila hagymát, picit sózzuk, hogy levet engedjen. Hedonista, tojok a világra és a
kalóriákra estéken, illetve disznóvágás után vegyük elő a töpörtyűt és szeljünk házi szalámit vagy kolbászt. Egy másik lábasban főzzünk pár kemény tojást. Ha nincs otthon egyik sem, nem baj, melegítsünk egy kis disznózsírt, pici
fűszerpaprikával megszínezve. A krumpli akkor kész, ha könnyedén beleszalad a villa, (10-15 perc főzés után) de vigyázzunk, ne bökdössük agyon, mert szétrepedhet. Ha kicsit kihűlt, pucoljuk, én fel szoktam szeletelni, sózom, meglocsolom kacsazsírral/fűszerpaprikás disznózsírral, végső esetben vajjal, mellé szórom a lila hagymát és tálcástul beülök a nappaliba.
Vacsora után nyögve feltápászkodok, odalépek az ablakhoz, hagymásat lehelek, és girbegurbákat rajzolok, rajtuk keresztül lesem az apró szemű hóesésben siető embereket, az idegesen dudáló autósokat, róka gyűjti, róka gyűjti, szúnyog kévét köti, szúnyog kévét köti.
